,,Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” – (Péld 19,17)
Manapság olyan korban élünk, ahol időnk nagy részét a virtuális térben töltjük (Facebook, X, Insta, Snapchat, Tiktok). Mondják is, ami oda nem kerül fel az nem is létezik. A feleségek előbb kiposztolják az elkészült ételeket, majd utána kerül a család elé. Sokan babalátogatóba is csak azért mennek, hogy a babával selfiezve like-vadász posztokat hozzanak létre. Mindent azért teszünk, hogy lássák az emberek, lehetőleg minél többen: hol vagyunk, mit eszünk, mit iszunk, mivel foglalkozunk.
Nincs ez másképp a jótékonykodásban, a segítségnyújtásban sem. Sokan ebből is hasznot húznak. Úgy adnak, hogy közben mindenki jól lássa és értesüljön róla. Magyarán érdekből adnak. Milliomosok és hírességek úgy adnak a szegényeknek, a nincsteleneknek a rászorulóknak, hogy közben ügyelnek arra, hogy a legtöbb kép, videó és cikk jelenjen meg róluk. Majd lubickolnak a ,,segítő” szerepben. Nagyon is jól tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Sőt precízen kikalkulált és kivitelezett mechanizmus alapján történik minden.
Mai igénkben másfajta lelkületről beszél a szentíró. Úgy adj, hogy lehetőleg senki ne tudja. Az Úr úgyis látja és számontartja. De ne azért adj, hogy ezzel lekenyerezd az Urat. Azért adj mert megteheted. S mindenki megteheti, hiszen bármilyen csekély is a tied, azt mindig ketté lehet osztani, adni belőle a másiknak. Így bár osztunk, mégis szaporodni fog. Ez a mennyei Isteni logika. Ha adsz, tiszta szívből tedd. Ne várj cserébe elismerést, vállveregetést, hasznot. Adj csendben, titokban. Ha az Egyház javára adsz, nem kell a neved elhangozzon a szószékeken. Az Úr tudja. Az Úr sosem marad adós. Kiegyenlíti a számlát, megfizeti az adósságát, sőt még többet is ad, örök életet. Aki ad, sokkal többet kap vissza. Élj eszerint. Ámen.
Varga Tamás Sándor slp.,
Szatmár Szamos-negyed