,,Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, kik mindenkor tanulnak…” – (2Tim 3,6-7).
Pál apostol ebben az Ige szakaszban ,,nehéz idők”-ről beszél. Általában ezt a kifejezést olyan időjárással kapcsolatos eseményekre szoktuk használni, amelyet nehezen viselünk el: lehet ez villámlással tarkított, záporokkal szaporított időjárási jelenség, amelynek elszenvedői voltunk tegnap éjszaka és ma is, de lehet magas, páradús hőmérséklet is, amelyet nehezen tud elviselni az emberi szervezet. A nehéz idő a nagy próbatételnek az ideje.
A nehéz időkben nagyon megromlik lelkileg, erkölcsileg, szellemileg az emberiségnek egy része, ők azok, akik engednek a Sátán csábításának és látszat-életet élnek. A Sátán arra használja őket, hogy rombolói legyenek Krisztus anyaszentegyházának. Attól sem riadnak vissza, hogy betolakodjanak az otthonokba és a családok nyugalmára törjenek. A gyengébb nemet, az édesanyákat, az özvegyeket (talán még a nagymamákat is) lelki kelepcéjükbe csalják, hogy majd az így megnyert ,,asszonykák” ne az igazi Krisztus-hitben neveljék gyermekeiket. Lehetséges az is, hogy a befolyásolható családfők is áldozatul esnek ennek a csapdának.
A Sátán minden gyenge pontot ki akar használni, hogy hatalma alá vegye az embert. Luther annak idején így védekezett: ,,Távozz tőlem, Sátán, meg vagyok keresztelve!” Védekezni ma is kell!
Uram, amit megtanultam,
abban hiszek,
életemben és halálomban
Krisztusban maradok. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor