,,Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan” – (2Tim 1,5).
Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája – mondta találóan Szent-Györgyi Albert. A nevelés fontosságáról szeretnék beszélni a mai ige kapcsán. Tudjuk nagyon jól, hogy minden emberi lényt már csecsemőkorától fogva, nevelni kell. Szüksége van az embernek józan és mértékletes útmutatásra, irányadásra, példára ahhoz, hogy igazán az tudjon lenni, akinek teremtetett: Isten képmása ebben a világban! Számtalan tudományos kísérlet igazolta már, hogy a gyermek minták alapján tanul. Leutánozza a szüleit. Azt, ahogyan viselkednek, megnyilvánulnak, beszélnek, jelen vannak. Egyszóval mindent. Ezek a minták a fejlődésünk alapjait képezik és nélkülözhetetlenek. Legjobb esetben ezt a mintát a gyermek, otthonról hozza. Rosszabb esetben máshonnan, ami, ha ellenőrizetlen, akkor súlyos és sajnos visszafordíthatatlan károkat tud okozni.
Ilyen minta a keresztyén ember számára az otthonról hozott hit. A családban megmutatkozó hitbeli minták. Mert nagy az esély rá, hogy a gyermek, fiatalként, felnőttként, azokat a vallásos cselekedeteket és hitbeli igazságokat fogja a magáévá tenni, amit otthon látott. Azonban az 5 versben egy igen komoly nevelési példa bújik meg. Kiderül belőle az, hogy Timóteus a keresztyén hitet és életmódot az anyjáról és a nagyanyjáról mintázta. Ez a két személy óriási szerepet játszott abban, hogy Timóteusból később az váljon, aki. Nyilván nem elfelejtve Pál és a Szentlélek munkáját.
Nagyon fontos az otthonról hozott példa. Régi hagyomány, hogy a gyermek a hitét nagyrészt az édesanyjáról és a nagymamáról másolja. Hiszen ők tanítják meg először imádkozni, amikor verseket kell tanulni, vagy szerepeket, általában velük gyakorolnak, tőlük hall először Jézus Krisztusról. Ők azok a személyek, akik a hitet nevelik a gyermekekben. Ők hozzák el templomba. Sok helyen ma már a nagymama az, aki sürgeti a keresztelést, aki kedve miatt konfirmál a gyermek és aki miatt – hogy ne legyen baj – hát megtartják a templomi esküvőt is, vagy éppen majd a születendő dédunokát megkeresztelik.
Én hiszem azt, hogy Timóteus nem lett volna ilyen példaértékű keresztyén ember számunkra, ha nincs mellette a hívő és istenfélő nagymama és édesanya. Tudjátok a mai fiataloknak kevés esélyük van egy példás és hívő keresztyén életre, ha nincsenek ott a hitben elől járó nagymamák és édesanyák. Hála legyen értetek és azért a fáradhatatlan munkáért, amit gyermekeitekért és unokáitokért tettetek. Ti vagytok azok, akik a jövő keresztyén nemzedékét kinevelitek és mintaként szolgáltok.
Tudom, rengeteg olyan fiatal van, aki hívő családból származik és mégis megbotlott, elkallódott a hit útján. Zsákutcába került a hite és hallani sem akar az Úrról. Tudom ez sok fájdalmat és szomorúságot okoz a szülőknek és nagyszülőknek. De higgyétek el nem volt hiábavaló a munkátok. Az Úr csodálatosan fogja használni ezeket a fiatalokat és ebben a ti nevelésétek és példátok igen komoly tényező lesz. A mai keresztyén szülők és nagyszülők nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne éljenek példás keresztyén életet és ne mutassák meg a mintaként szolgáló keresztyén hitüket. Mert még így is fennáll a veszélye annak, hogy a világ elhalássza gyermekeinket, hát még akkor, ha nem kapják meg ezeket mintákat, példákat otthon. Szóval van felelősségünk bőven. Tedd meg, ami tőled telhető, a többi bízd az Úrra! Ámen!
Varga Tamás,
Szamos-negyedi slp.