„Végy elő egy irattekercset, és írd rá mindazokat az Igéket, amelyeket kijelentettem neked Izraelről.” – (Jer 26,2)
A 36. fejezetben arról olvasunk, hogy Jeremiás íródeákja – Bárúk – a templom egyik termében felolvasta az általa lejegyeztetett próféciákat.
A válsághelyzetre való tekintettel összehívott speciális alkalom volt ez (36,9). Mikeás jelentette néhány királyi főembernek a hallottakat, és azok ismét felolvastatták Bárúkkal az írást. Kikérdezték a tekercs keletkezéséről, és azt tanácsolták neki, hogy rejtőzzön el Jeremiással együtt, mert jelenteniük kell a hallottakat a királynak. A tekercs a király előtt is felolvasásra került, vagyis Jehudi csak elkezdte felolvasni, mert néhány bekezdés után, Jójákim király, a tűzbe vetette azt. Parancsot adott a próféta és Bárúk elfogására, de az Úr elrejtette őket. Később Jeremiás újra lediktálta Báruknak az elpusztított próféciákat.
A 36. fejezet, ennek a történetnek a lelki hátterét tárja elénk. Bárúk nagy ívű ambíciói szétfoszlottak, nem látta értelmét a munkájának, közvetlen életveszélybe került, és ráadásul, az általa felolvasott próféciák, kegyetlen veszedelmet, és országa pusztulását jósolták. Ebben a helyzetben kellett megértenie Bárúknak, hogy az élete nem a végzet játéka, hanem a Gondviselő Isten nagyszerű tervének a része.
Különös tapasztalatot ajánlott fel Isten Bárúknak. Az addigi személyes tapasztalatai, és a leírt próféciák alapján, csak azt mondhatta: nem találok nyugalmat. De Isten egy különös magaslatra akarta elvezetni: „életedet ajándékul kapod, bárhová mégy.” Amikor Bárúk elindult és átélte mindazt, ami abban a lázadó világban elkerülhetetlen volt, megtanulta az életét a legszebb ajándéknak tekinteni.
Megláthatta, hogy nem csak ő szomorú és csalódott a világ miatt, hanem mekkora lehet Isten szomorúsága! Ahogy a hetek egymás után peregnek le az életünkben, soha nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk. Egyet azonban mi is megtanulhatunk: Az életet ajándéknak felfogni, szemlélni! Ez a világ egyre inkább nem olyan, mint amilyennek gyermekkorunkban megálmodtuk. Egyetlen menedékünk, hogy tisztábban megismerjük életünk egyedüli jogos Urát. Ámen.
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek