,,De azután elváltozának és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, akiket szabadon bocsátottak vala ,és őket szolgákká és szolgálóleányokká tevék” – (Jer 34,11)
Az ember nehezen alkalmazkodik az új helyzethez. Sedékiás király miután meghallotta Isten üzenetét, hogy természetes halállal fog meghalni, nem fegyver által, ezért a kegyelemért kiadta a parancsot Júdában, hogy mindenki bocsássa szabadon szolgáit és szolgálóleányait. Ez egy nagy jótett a szegények felé. Alig telt el egy kevés idő, az urak máris cselekedtek, “elváltozának” az Ige szerint. Egyszerűen meggondolták magukat, mintha a királyi parancs tovább nem lett volna érvényes, önmaguk határoztak mások sorsa felett. Megszoktak egy állapotot, amelyből oly nehéz volt kilépni, vagy ha ideig óráig ki is léptek a megszokott állapotból, visszaállították a régi rendet: a szolga maradjon továbbra is szolga. Természetes, ezért maradt rajtuk továbbra is Isten büntetése.
Isten parancsával nem lehet játszani. Nem mondhatjuk, hogy a törvény csak addig érvényes, ameddig mi annak megszabjuk hatályát. Isten rendelése örökérvényű.
Jézus Krisztus is azért jött, hogy a törvényt betöltse,
Uram, nincs jogom
téged felül bírálni,
engedelmes gyermeked
csak úgy lehetek,
ha feltétel nélkül
betöltöm törvényedet.
Ámen.
Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor