„Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek.” (2Kor 4,3)
Én úgy gondolom elég érthetően beszélek. Legalábbis megpróbálok mindig egyszerűen és nyíltan beszélni az evangéliumról. Leplezetlenül. Mégis azt érzem, hogy többen nem értik. Sokan el is mondják, – és örülök, hogy el merik mondani – , hogy nem értették az igehirdetést. Ilyenkor először magamban keresem a hibát, és megpróbálok ezen javítani. A fenti Ige azonban arra utal, hogy nem biztos, hogy csak az igehirdetővel van baj.
Nyitott-e a szívünk az evangéliumra? Aki eleve úgy készül a templomba, hogy ott biztos nem lesz semmi értelmes, nem is fog maradni semmivel, aki rossz előítélettel indul Isten házába, pl: nem szimpatikus a pap, a presbitérium, baj van a paddal, fűtéssel, hűtéssel, a mellettem levővel, a másikkal… nem is fog maradni semmivel.
Templomba menni és Igét hallgatni felelősség és lehetőség. Számon lesz kérve, amit ott hallasz! Függetlenül attól, hogy éltél-e a lehetőséggel, hogy eljutott-e a füleden át a szívedig. Éppen ezért kössünk egy egyezséget! Mi igehirdetők ezen a hétvégén az igehallgatókért imádkozunk, cserébe az igehallgatók is foglalják imába az igehirdetőket, hogy legyünk mind az Ige megtartói is! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka