.

A Szatmári Református Egyházmegye Honlapja a Vavada online kaszinó támogatásával működik. A kaszinó nyereségének 5%-át a RO 86 OTPV-nek utalják át 280000383726 RO 01

.

A zenéről, mint pasztorációs lehetőségről

Lelkésztovábbképzésen tanulhattak a lelkipásztorok a zenéről, mint pasztorációs lehetőségről a kazuáliáknál (keresztség, esküvő, temetés) és a konfirmációnál. Az eseménynek otthont adott a Láncos templomhoz tartozó Kálvin János Gyülekezeti Ház hétfőn, kedden és csütörtökön. Az előadást interaktív módon Dr. Király Lajos a Szatmári Református Egyházmegye esperese tartotta.

A témaválasztás indoka Dr. Király Lajos esperes korábbi tanulmányaihoz és a lelkipásztori szolgálata közel két évtizedéhez kapcsolható, melyek úgy fűződnek össze, mint a gyermekét ölelő és oltalmat nyújtó szülői kéz. Már a pasztorálpszichológiai mesterképzésén foglalkoztatta a gondolat, hogy az egyházban a lelkigondozás a kazuáliáknál (keresztelés, esketés, temetés) és a konfirmációnál miként találhatna új utakat, és kerülhetne más formában is „elérhetővé” az „atmoszféravákuumban élő érintettekhez, az új életszakaszba lépő, az „elválasztó, a határhelyzeti és befogadó rítusokra” készülő vagy azokat megélt egyháztaghoz. Arra a kérdésre kereste tehát a választ, hogy a pasztoráció az igehirdetés, a homíliás istentisztelet, a bibliaórák és különböző tanítói előadásokon túl milyen új lehetőségeket tud megfogalmazni annak a családnak (és egyénnek) az életében, amelyben változás állt be a keresztelés, a konfirmáció, az esketés és a temetés következtében. Az utóbbi évtizedekben a zene pasztorációs fontossága és szerepe háttérbe szorult a kazuáliáknál, ezért a szóban/beszédben történő lelkigondozás. Dr. Király Lajos fontosnak tartja a „zenei élményt”, hiszen a lelkigondozás és a pasztoráció megváltozott és megújult lehetőséget nyújthat a kazuáliáknál a „gyógyító zene” által: kitágítja azoknak horizontját, új irányt és formát adhat, illetve új alternatívát nyújthat a segítségre szoruló embertársnak. A segítség hatékony formája lehet, ha nyelvet adunk a szavakban nehezen elmondható megfogalmazására, a kimondhatatlan számára pedig olyan ének vagy zenei lehetőségeket találunk, melyek megfogalmazzák a megfogalmazhatatlant. Az előadás-sorozat tehát arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen személyes zenét kaphatnak a kazuáliáknál az érintettek. Az egyházban talán mindmáig él az a vágy, hogy a mai „Péterek” prédikációja tömegeket szólítson meg, azonban – Gyökössy Endre gondolatait idézve – Fülöphöz hasonlóan az egyhez is „csatlakozni kell” (ApCsel 8,26–40), annak tudatában, hogy a „pasztorálpszichológusnak (…) az Ige vezetése mellett mindent fel kell használni, hogy jobb, eredményesebb lelkigondozást, életápolást végezhessen”. Ebbe a „mindent felhasználni” gondolatba beletartozik a zene is, amely a pasztorációs alkalmakon holisztikusan, az egész ember javát szolgálva a gyógyulást, az életvezetést és Istennel való kapcsolatát tudja elősegíteni.

Volt szól a zene és az éneklés szerepéről a gyógyításban, a zene és az agyműködés kölcsönhatásairól, a kazuáliák és konfirmáció pasztorálpszichológiai vonatkozásairól valamint a gyászhoz és a temetéshez kapcsolódó rítusokról és zenékről. Több esetben egy-egy odakapcsolódó zenét is meghallgattak a lelkipásztorok. A továbbképzésen részt vett: Besenyődi Attila,  Kiss József, Máthé Róbert, Kaszaniczki Csongor, Mihály Lehel, Tolnai János, Jobb Domokos, Törő Attila, Rácz Ervin, Kiss Szabolcs, Genda Árpád Szabolcs, Nagy Erika, Erdei Árva István, Szilágyi István Róbert és Apjok Artur lelkipásztor. Tanulságos és áldott alkalmak voltak.

Vélemény, hozzászólás?