“Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok” (2Sám 1,27)
Az országok életében akkor következett be a legnagyobb veszteség, amikor az állam vezetője (király vagy államelnök) esett áldozatul. Mellette sokan lelték halálukat, ez sem lényegtelen, őket a hozzátartozók siratták el, de az első embert az egész közösség meggyászolta.
Amikor Sault és fiait megölik a filiszteusok, Dávid gyászéneket énekel bánatában. Annak ellenére, hogy Saul ellenséget látott Dávidban, sok kellemetlen órát szerzett számára, sőt halálra is kereste, Dávid megbocsátott neki, ezt tükrözi ez a gyászének. Igazán gyászol és kesereg népe vesztesége felett. Az áldozatokat hősöknek nevezi.
Akik hazájuk védelmében estek el, igazi hősök. Azok is hősök, akik az igazság miatt lelték halálukat. Mártírok azok, akiket ártatlanul végeztek ki. Ilyen az újszövetségben István vértanú, aki a keresztyénség első mártírja. Sajnos, a huszonegyedik században a keresztyénség újból veszélyeknek van kitéve, mártírjai is vannak.
Nemzetközi vonalon tovább hull a vér, a hadi szerszámok mellett ártatlan emberek vesznek el. Adj, Uram békét!
Sokan sírnak még,
a tehetetlenség
lehetetlenséggé fajul.
Ámen.
Fodor Lajos