“De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az Úr. Józsué azt felelte nekik: Ha olyan nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és a refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a síkságon lakó kánaániaknak mind vas harci kocsijaik vannak: Bét-Seánban és falvaiban is, meg Jezréel síkságán is. Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy! Nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut tehát majd nektek, hanem egy egész hegyvidék lesz majd a tiétek! Ahol erdőség van, irtsátok ki, és így a tietek lesz az egész. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak, és erősek is.” (Józsué 17,14-18)
József fiai keveslik részüket, ezért hangot adnak az elégedetlenségüknek. Először Efraim hegyvidékét kapták örökségül (Bétél és Sikem között), azonban
keveselték részüket nagy létszámukra hivatkozva. Ekkor jelölte ki nekik Józsué a Sikemtől északra eső területet, hogy vegyék birtokukba. Aki többet szeretne, dolgozzon meg érte! Józsué válasza és érvelése egyértelmű: Efraim és Manassé népe létszámban nagy, erejében erős és feltudják venni a harcot a kánaániak harci szekereikkel szemben, hiszen a létszám és erő fölött ott van a legnagyobb erő, Isten maga. Józsué szavai azt a bibliai igazságot hozza elénk, hogy a javainkért meg kell dolgoznunk, a lusta és rest szolgát a gazda megbünteti, és elveszi azt a keveset is, amit rábízott. Isten tálentumokkal ruházott föl, azt akarja, hogy mindezekkel az ő országának dicsőségét szolgáljuk, hogy onnan áldásai és ajándékai reánk szálljanak. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek