“Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét.” (Zsolt 100,4)
Többféle módon lehet értelmezni a zsoltár igéit: Kérés formájában, amikor felkér valamire bennünket Isten. A kérésnek vagy engedelmeskedsz, vagy kitérsz előle. Parancs formájában is értelmezhetők az igék. Ezt teljesíteni kötelesség, nincs ellene apelláta. Lehetőségként is felfoghatjuk az igéket, ilyenkor ezt fel lehet használni, ki lehet meríteni, be lehet teljesíteni, de nem kötelező jellegű.
Isten, az irgalmas és szerető Atya, arról akar meggyőzni bennünket, hogy úgy adja Igéit, hogy azok a mi lelki hasznunkat szolgálják. Ki-ki válassza ki magának, melyik utat követi, vagy értse szíve szerint e hálaadó zsoltár üzeneteit:
– az atyai ház kapuja mindig nyitva áll a bejövő vagy a hazatérő előtt (Lásd Tékozló fiú példázatát)
– az atyai ház tornácokkal ékesített, ahonnan messze el lehet látni, itt is biztonságban érezheted magad, védett vagy ( Utána lehet nézni annak, Salamon király milyennek építette meg az Atya házát)
– betérés vagy hazatérés előtt gondold végig eddigi életedet és fedezd fel, Isten hogyan munkálkodott sorsodban
– rá kell ébredned arra, hogy adósa vagy az Istennek, amely adósságot csakis hálaadással tudod leróni
– Krisztus megfizetett helyetted.
Atyám, adósod vagyok,
de megváltott ,
Krisztusom, mosoly ajkamon:
Érettem ő megholt.
Fodor Lajos