“Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt.” (János 8,1-6a)
Nagyon könnyű pálcát törni mások feje fölött úgy, hogy valós vagy valótlan, de jól felfújt híreszteléseket terjesztenek, amelyekre mindig rá lehet tenni egy-egy lapáttal. Mi indítja ilyesmire az embert? A történet alapján a vádlók igazából nem is a házasságtörő asszonyt akarják megregulázni, hanem Jézus ellen próbálnak végzetes támadást intézni. Jézus áldozatának bemutatása azonban még várat magára, ennek bemutatása mindenki számára szól, azoknak is, akik most vele szemben állnak. Jézus szándéka és a benne lévő indulat messze nem olyan, mint az írástudóké vagy a farizeusoké. Ők az okok és azoknak következményeire, illetve a büntetésre fektetik a hangsúlyt. Ezzel ellentétben Jézus tükröt tart elibük, amelybe ha belenéznek, akkor önmagukat látják meg, azt a szennyes állapotot, amelyet Krisztussal le lehet vetkőzni. Két út közül lehet választani: a krisztusi útat, amely szabadságot kínál vagy a magam útját, amely megkötöz, mozdulatlan állapottá tesz. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek