„Akkor Saul a dárdával a falhoz akarta szögezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és még azon az éjszakán elmenekült.” (1Sám 19,10)
Mit kezdjünk a gonosz lélek felénk suhanó dárdáival? Elég gyakran tapasztaljuk az olyan támadásokat, amiket nem tudunk megmagyarázni. Sokszor éppen olyanok részéről, akikkel jót tettünk. Elkeseritő. Mit ne tegyünk, és mit tegyünk ezekkel a felolvasott Ige alapján.
Ne álljunk bele a harcba fölöslegesen. Dávid nem volt gyáva, de ezzel a dárdával esztelenség lett volna szembeszállni. Habzó szájú, gyenge elméjű emberekkel, vagy éppen részegekkel éppen ilyen fölösleges leállni veszekedni. Ne a büszkeséged vezéreljen! Ha uralkodni vágysz, kezd magadon!
Mi tegyünk? Hát nézzük Dávid mozdulatát, és tanuljunk tőle! Félrehajolt. Ez hasonló ahhoz a mozdulathoz, amit Pál tett az őt megmaró kígyóval Máltán. (ApCsel 28) Pál lerázta magáról a kígyót, Dávid félrehajolt a dárda elől. Sok fájdalomtól és sebektől óvjuk meg magunkat, ha képesek vagyunk erre, lelkileg. Isten Lelke adjon erőt arra, hogy tudjunk elhajolni, vagy éppen lerázni a gonoszt.
Ahhoz, hogy hajolni tudjunk, természetesen jó gerincre van szükségünk. Ezért hangsúlyos, hogy nem a gyávaság vezérelte Dávidot. Lám a gerinces ember nem merev, hanem igenis rugalmas, de nem napraforgó. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka