Kiskirályok
„Akkor így szólt az ÚR Sámuelhez: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel is felháborodott, és egész éjszaka az ÚRhoz kiáltott.” (1Sám 15,10-11)
Az életünk kiskirályai vagyunk, hiszen szabad akarattal rendelkezünk a magunk dolgai felől. Napjainkban, amikor az énközpontúság egyre nagyobb teret hódít –sőt, némelyek szemében egyenesen dicséretes – még nagyobb szerepet kap ez a képzeletbeli uradalom. Még szlogenjei is születtek ennek a magatartásnak: „az én testem és azt teszek vele, amit akarok” vagy „az én életem és úgy élem, ahogy akarom”. Vannak buzdító jelmondatok is: „Tanuld meg szeretni önmagad” vagy „élj úgy, hogy neked legyen jó”. Mindezeket csak azért említem meg, hogy felismerjük kiskirályi voltunkat, így pedig könnyebben tudunk azonosulni a fenti igével.
Saul volt Izráel első királya, mégpedig úgy, hogy Isten választotta őt ki. Saul viszont az idő teltével egyre méltatlanabb lett a királyságra, mert figyelmen kívül hagyta az Úr rendelkezéseit és intelmeit. Ezért hangzik el Istentől a keserű megállapítás: „megbántam, hogy királlyá tettem Sault”. Gondolkodóba ejtett ez a kijelentés. Vajon hányszor bánta már meg az Úr, hogy kiskirályságot, életet kaptunk ebben a földi létben? Hányszor bántottuk meg a mi Atyánkat, az önteltségünkkel, önhittségünkkel, hatalmaskodásunkkal és okoskodásunkkal? Hányszor fordult már elő, hogy nem tartottuk meg az Úr beszédeit és eltávoztunk tőle, mert nekünk támadt egy jobb ötletünk? A kérdésekre pontos választ adni nem lehet, de az biztos, hogy ez az engedetlenség naponta jellemez minket.
Van még egy kérdésem. Mit tesznek az Úr szolgái, amikor azt látják, hogy a vezetők és a köznép egyaránt elfordulnak Istentől? Sámuel felháborodott Saul engedetlenségén, erre pedig mi is képesek vagyunk. Panaszkodni és sopánkodni mindenki tud, de kevesen képesek továbbjutni az imádságig, ahogyan a próféta is tette, amikor „egész éjszaka az Úrhoz kiáltott”. Pedig mi már nagyon áldásos helyzetben vagyunk, mert a szeretett gyermek bátorságával közeledhetünk Istenhez, aki Jézus által Atyánkká lett. Sokan úgy láthatjuk, hogy fontos döntéseket felelőtlen emberek hoznak meg, ezért egyre nagyobb a bizonytalanság. Nem baj, ha ez felháborít, de ne feledkezzünk meg ebben a helyzetünkben Istenhez kiáltani, az utolsó szó úgyis az Övé! Ámen.
Mi Atyánk, köszönjük a kegyelemed, amelyből akkor sem zártál ki minket, amikor engedetlenek voltunk. Kérünk adj nekünk bölcs szívet, hogy a panaszkodást felváltsa az életünkben a buzgó könyörgés. Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti