Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. szeptember 2.

Velünk az Isten – 2020. szeptember 2.

“Azután ezt mondta Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg közülük senkit! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod! De a pap ezt mondta: Járuljunk előbb oda az Istenhez! Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De Isten egész nap nem válaszolt neki. Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma?Mert az élő ÚRra, Izráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Jónátán követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki.” (1Sám 14,36-39)

A kemény harc mindig kimerítő. Ez történt az izraeliekkel is, és az éhség, amely “nagyúr” arra kényszeríti az embereket, hogy szinte nekiessenek a zsákmányolt állatoknak. Az emberi mohóság teljesen elfeledteti az emberrel Isten rendelkezését (a kiömlő vérrel nem törődve, azon tapostak, felette ettek stb). Saul ezt követően éjszakai rajtaütést tervez, és amikor minden jól alakul, akkor eszébe sem jut Isten megkérdezése. Ahijja figyelmezteti, akit hitében és méltóságában egyaránt sérthetett Saul korábbi magatartása. A megkérdezés feltehetően a szent sorsvetés eszközeivel történt, de Isten nem válaszolt. Ez annak a jele, hogy olyan bűnt követtek el, amiért még nem szereztek engesztelést. Saul nagyon tettrekész. Magához hívatja a nép vezetőit, sorsvetést rendel el a bűnös kikutatására. Újra esküszik, szent lelkesedéssel, de felelőtlenül. A sorsvetés Jónátánt jelölte ki bűnösként, és itt nem csak arról a drámai dologról van szó, hogy az apa halálra adja akarja adni saját fiát, hanem arról a tragikus feszültségről is, hogy az ártatlannak kell a bűnös miatt bűnösként meghalni. A szabadítónak a törvény szerint meg kell halni. Az, aki Isten rendeléséből szabadító, az ember bűne miatt halálfia. Jónátánt a nép kiváltotta. Ez feltehetően úgy történt, hogy a nép magára vállalta a bűnterhet, s valamilyen engesztelő áldozatot is mutattak be. Nekünk nincs szükségünk ilyesmire, de szükségünk van naponta bűnbánatra, imádságra, mert valaki valóban értünk áldozta fiát. Jézus Krisztusban van a mi váltságunk. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá