“Dávid azt mondta neki: Vére szálljon a fejedre, mert saját szád vallott ellened, mikor azt mondtad: Én öltem meg az ÚR fölkentjét.” (2Sám 1,16)
Hírvivő érkezik Dávidhoz, ráadásul azt hiszi, jó hírt oszt meg, pedig halálhírrel jön. Saul király meghal, a kegyelemdöfést éppen ez a „károgó varjú” adja meg, aki azt gondolja, Dávidnál, akit annyit üldözött Saul, learatja a babérokat. Hát, melléfog, mert Dávidot nem a bosszú mozgatja.
Dávid más magasságban gondolkodik, felsőbb osztályban játszik.
Valahol olvastam, hogy egyedül a holló meri megtámadni a sast. Akkor támad, amikor az lejjebb ereszkedik megszokott magasságainál. Felülről a hátára repül, karmaival belekapaszkodik és csőrével próbál kárt tenni benne. A sas nem támad vissza, egyszerűen fogja magát és elkezd emelkedni. Olyan magasságba repül hirtelen, ahol a hollónak már nem elég az oxigén, így az eszméletlenül hull alá a sas hátáról.
Ha az emberek között járva valaki megtámad, panaszkodik, meg akar bántani, fel akar dühíteni, rossz gondolatokat, érzéseket, félelmet akar kelteni benned, egyszerűen csak kezdj emelkedni. Emeld a rezgésszinted csendes, pallérozott elmével és békés, szeretetteljes szívvel. Figyeld csak, hogy kezdenek potyogni a varjak. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka