“De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett nem tetszék az Úrnak” (2Sám 11,27)
A hatalom sokaknak fejébe száll és azt gondolják, amiért ilyen méltóságra jutottak, nekik mindent szabad.
Dávid emberi csellel eltéteti láb alól Hitteus Uriást.( Szép magyar nyelvünk mennyire kifejező: Mintha a “csel” szavunkból eredeztetné “cselekedet” kifejezésünket, ezzel is hangsúlyt adva annak a gondolatnak, hogy tetteink nem lehetnek igazak, mindig önmagán hordozzák a “cselezést”). Igaz a király megvárja, amíg Betsábé szokás szerint gyászolja férjét és csak azután hívatja magához, de ez nem menti fel a bűn alól: ( Megint itt a csel: Mintha nem ő volna Betsábé férjének gyilkosa, jövendőbeli feleségét ,kedvesét is átejti).
Természetes, hogy ez a cselekedet nem tetszik az Istennek. Lett légyen akárki is Dávid, az Úr törvényét hágta át, hiába próbált ő az emberek előtt jónak mutatkozni, hiába mondja:”…a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást ” (25.vers) , Istent nem lehet kicselezni, előle nem rejtőzhet el. meg is kapta érte büntetését, amelyet bűnbánati zsoltárokban próbált feloldani. Ezekben a zsoltárokban néz igazán önmagába, látja meg álnokságát. Itt már nincsenek cselek, teljesen pőrére vetkőzik lelkileg.
Uram, meggondolatlan
az én tettem,
add, hogy ne csellel legyek
feddhetetlen embertársaim előtt.
Ámen.
Fodor Lajos