„Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, a tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött. Igen szép termetű volt. Dávid elküldött, és tudakozódott az asszony felől. Valaki azt mondta: Hiszen ez Betsabé, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt. Erre az bement hozzá, vele hált, és miután tisztátalanságából megtisztult, hazament.” (2Sám 11, 2-4)
Olyan jó megemlékezni Dávid hőstetteiről. Annyira lelkesítő, ahogy a hitben erős gyermek szembeszáll a harcedzett Góliáttal. Példaértékű az alázata, amellyel megéli a sikert és az emberek dicséretét. Hűségéhez nem férhet kétség, hiszen többször is megölhette volna Sault, aki féltette tőle a királyságát, de Dávid nem emelt kezet az Isten választottjára. Mindezek mellett pedig ott vannak Dávid zsoltárai is, amelyek évezredek óta segítik a hívők imádságait. Idilli, eszményi, már-már mesébe illő lenne ennek az embernek az élete, ha a házasságtörés és az ebből fakadó egyéb bűnök nem ejtenének rajta szennyfoltot. Ám ez is írva található a Bibliában, mert az Úr nem akar a tökéletesség illúziójával bűntudatot kelteni bennünk, hiszen rólunk nem mondható el annyi jó, mint a bibliai hősökről.
A legtisztábbakkal és a legrátermettebbekkel is megesik a bűn. A kísértő nem válogat, sem az eszközökben, sem a módszerekben, sem az áldozatokban. Jób esetéből kiindulva azt gondolom, hogy pontosan azokat érik a legnagyobb kísértések, akik az Isten dicsőségét növelik az életükkel. A sötétség mindig azt a fényt igyekszik elnyelni, amely a legjobban ragyog, ezért volt elkerülhetetlen Jézus Krisztus megkísértése is. Csakhogy Dávid nem volt annyira ellenálló mint Jézus, és azt hiszem gyakran mi sem vagyunk azok. Amióta elszakadtunk Istentől, azóta „a bűn az ajtó előtt leselkedik” (1 Mózes 4, 7) és mi nem mindig tudunk uralkodni rajta.
A gonoszság csak egy kis aprósággal kezdődik. Dávid először csak észrevette, hogy egy szép nő fürdött, utána gyönyörködött benne, majd megkívánta, magához hozatta és „vele hált”. Később ármány tervet eszelt ki, hogy ne derüljön ki a félrelépése Betsabéval, de az elképzelése megbukott Uriás hűségén. Végül ravasz módon elintézte, hogy a megcsalt férj ne térjen vissza többé a csatatérről. Egy ember meghalt, egy házasság tönkrement, egy király beszennyezte magát és mindez azzal kezdődött, hogy Dávid „a tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött”.
Ne legyünk naivak. Minket is naponta ostromol a gonosz. Legtöbbször fel sem tűnik a rajtunk esett szennyfolt. Isten tisztaságának közelében viszont nem maradhat rejtve semmilyen mocsok. A kísértővel szembeni harcban kérjük Jézusunk segítségét, mert vele ellenállhatunk a bűnnek és megtisztulhatunk a szennyfoltjainktól. Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti