“Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram?“ (2Sám 7,18 a)
Folytatva tovább Sámuel könyvének tanulmányozását napi szintem a Bibliaolvasó kalauz szerint, a mai alkalommal azt látjuk, hogy egy mély és szívből szóló gondolat hangzik el Dávid ajkáról. E kiemelt Igerészben egyszerre benne van az alázat, a meghatottság és a hálaadás egyaránt. Igen ilyen alázattal közelit Dávid az Urhoz! Ez egy csodálatos dolog. E gondolatokat pedig aktualizálva, vajon mi is rá tudunk e csodálkozni az Úr nagyszerű dolgaira?- amit a mi életünkbe tesz és végzett eddig is? Ő mindig velünk van az Ő ígérete szerint. Észrevesszük-e Őt, hogy ma is kézen fog bennünket? Meglátjuk- e Őt, aki valóban mindenkor jelen van a mi életünkben? Igen bizony Ő az, aki ma is oltalmaz és vigyázz reánk éjjel nappal egyaránt.
Drága Testvéreim! Ma lássuk, meg e csodálatos Istent csodálkozzunk rá tetteire és legyünk mindenkor hálaadással. E szép dicséretünk a 153 ének 3 verse is ezt vallja:
“Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged: hadd szolgáljon lelkem néked!
Angyaloknak módján színed előtt állván bárcsak mindig orcád látnám!
Add nékem mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!” (MRÉ 153,3)
Igy legyen! Ámen.
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd