Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Máthé Róbert: A MASZK

Máthé Róbert: A MASZK

A kognitív pszichológia szerint az ember szimbólumokat értelmező lényként érti meg, reprezentálja a világot. szimbólumokat értelmez, amikor gondolkodik, emlékeket tárol vagy előhív, Mikor olvas, ábrákat, rajzokat, térképeket értelmez.

A szimbólum-értelmezés pszichoterápiás jelentősége pedig vitathatatlan, hiszen az emberi lélek gyakran szimbólumokon keresztül tudja kifejezni, felszínre hozni mindazt, amit szavakkal képtelen. Lelkünk szimbólumokon keresztül üzen, amikor álmodunk, amikor módosult tudatállapotban képek és gondolatok jelennek meg, vagy amikor rajzban fejezzük ki magunkat. C. G. Jung az emberiség közös szimbólumnyelvét archetípusoknak nevezi.

A szimbólumhoz egy adott faj, nemzet, nagyobb vagy kisebb közösség sajátos értelmet társít. A szimbólum a hozzá asszociált jelentés felé irányítja a tudatot. Ha pl. meglátunk egy keresztet a keresztyénség hozzá társított jelentése elevenedik meg bennünk. Egy keresztyénséget nem ismerő bennszülöttben viszont más jelentést hív elő. Vagy ha egy táblán egy szőlőfürtöt és egy hordót látunk, arra gondolunk, hogy egy borászatot jelez, ha viszont templomban látjuk a szőlőfürtöt kalásszal, az úrvacsorára vagy áldozásra gondolunk. A szimbólum tehát mélyebb lelki tartalmakat mozgat meg.

Az arcnak és maszkviselésnek is megvan a maga szimbolikája, amihez az ember a tudatosan társított jelentés mellett akaratlanul is tudatszint alatti jelentéseket is társít, amik rejtetten fejthetik ki hatásukat.

Az arc a lélek virága

A magyar irodalom gyakorta használja az „arc” kifejezést az emberi lélek mélyebb rétegeinek megfogalmazására. Gárdonyi szerint „az ember arca a lélek virága! Aki az arcot megüti, a lelket üti meg! A lélek pedig Istenből való részünk; örökkévaló!” Gárdonyi gondolataival egybecsengenek Reményik Sándor sorai: „Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban.”

Az Imago Dei, magyarul istenképűség gondolata már a Szentírás első fejezetében, az ember teremtésének leírásában megtalálható, Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Az özönvíz utáni törvény erre hivatkozva nagyon szigorúan bünteti a gyilkosságot, mert, aki embertársára támad, az a benne rejlő Isten képére és hasonlatosságára támad. Így érthetjük meg Reményik üzenetét, néha magamban, néha másban, de minden emberi arcban ott ragyog az Isten mosolya. Ha már az arc teológiai szimbolikájánál tartunk, hadd jegyezzük meg, hogy az ószövetségi héberben az arc (panim) csak többes számban szerepel. Az ember arca kifejezi gondolatait, érzéseit, jó akaratát, örömöt, szégyent, bűnt, bölcsességet, bátorságot, szelídséget, vagyis a pillanatnyi érzelmi állapoton túl személyiségvonásokat is. Isten arca pedig az ő valódi lényét, szubsztanciáját szimbolizálja. Az ároni áldásban is az hangzik, hogy fordítsa az Úr az ő orcáját te feléd, és világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad. Le Guillou atya szerint a keresztyénség az arcok vallása.

Az arc az egyediség, egyéniség kifejezője

Az arc szimbolikájának megértéséhez tisztázni kell, hogy eszköz (tükör, fotó) nélkül senki sem láthatja a saját arcát. Az arc kifejezi az egyéniséget és egyediséget a másik ember számára. Nincs két tökéletesen egyforma arc, még az egypetéjű ikreké sem. Az arc az egyik legősibb kommunikációs eszköz.

Az arc a méltóság

Az ősi Kínában két egymással párhuzamosan uralkodó vallásos irányzat volt, a Konfucianizmus és a Tao. Mindkettő szerint az embernek fontos értéke az arca. Van egy sajátos kínai mondás: az embernek a legnagyobb értéke az arca. Az arc olyan, amit meg lehet szerezni, vagy el lehet veszíteni. A kínai ember az arcáért harcol. Az arcot elveszíteni borzasztó, társadalmi csőd, egyet jelent az öngyilkossággal vagy a bujdosással. Az arc az ember becsületét jelenti. Arcnak mondják azt is, ha ki kell házasítani egy leánygyermeket, vagy meg kell szervezni egy temetést – még ha a család tönkre is megy abban. Tulajdonképpen a társadalmi státusz is az archoz tartozott. Egy „nagy arcot”, mondjuk egy földhivatalnokot, nem lehetett csak úgy az utcán megszólítani, és sok egyéb tekintélynek is örvendett.
Japánt a szégyen társadalmának szokás nevezni, a szégyenérzetnek nagyon fontos szerepe van az emberek életében. Hatalmas motiváció, az emberek sok mindent megtesznek, illetve sok mindentől távol maradnak a szégyen elkerülése miatt. A japánok a szégyent úgy fejezik ki, hogy a szégyenkező ember elveszíti az arcát. Ennek akkora súlya van, hogy a csatát vesztett szamuráj olyannyira elveszíti az arcát, hogy harakirit követ el, vagyis saját kardjába borulva lesz öngyilkos.

Bár az ősi kínai és japán kultúra távol áll tőlünk időben és térben, abban egyetérthetünk, hogy az arc indokolatlan és kötelező eltakarásával valahol emberi méltóságunk szenved csorbát.

Az arc és az érzelmek

Az affektív pszichológia fontos kérdése, hogy van e összefüggés az arc és az érzelemkifejezés között. A hatvanas évekig ez a kérdés nem volt lényeges. A hatvanas évek végétől viszont Caroll Izard és Paul Eckman végeztek egymástól függetlenül, de párhuzamosan az arc és érzelemkifejezés közötti összefüggés vizsgálatokat. Mindketten emberi arcokat ábrázoló fényképsorozatokat használtak. Izard arcfényképei nyolc érzelmet ragadtak meg (érdeklődés, öröm, meglepetés, szomorúság, undor, harag, szégyen, félelem). Amerikai, angol, japán, német, svéd, francia, svájci, görög, afrikai nemzetiségű megítélők, 78% – ban jól ítélték meg, hogy a fotón látható arc milyen érzelmet mutat.

Eckman arra gondolva, hogy a különböző nemzetiséghez és fajhoz tartozó embereknek az újságok címoldalairól, filmekből lehet előzetes tudásuk az érzelmi arckifejezésekről, vizsgálataiba olyan népeket is bevett, akik a nyugati civilizációval biztos nem érintkeztek addig. Pápua, Új Guinea Fore népcsoport tagjainak mutatott nyugati civilizációhoz tartozó fehér emberek arcát, azzal a kéréssel, hogy próbálják meghatározni, milyen érzelmet fejeznek ki. A kísérletet fordítva is elvégezte, amerikai egyetemisták kellett felismerjék a Fore nép tagjainak arcán megjelenő érzelmeket. Hat olyan érzelmet talált, amit a forek és az amerikaiak is nagyon pontosan fel tudtak ismerni: öröm, harag, félelem, meglepetés, undor és szomorúság. Eckman kutatásainak érdekessége, hogy a Fore nép addig biztos nem látott nyugati civilizációhoz tartozó fehér embert, az arcon megjelenő érzelmet mégis kiváló pontossággal fel tudták ismerni. A fent említett arcon felismerhető érzelmeket alapérzelmeknek nevezzük.

Az arc fontossága fejlődés-lélektanilag is igazolt. Az újszülött látása még homályos, de nagy érdeklődéssel figyeli a fölé hajló arcokat. az arcok korai felismerését veleszületett kéreg alatti mechanizmusok irányítják. az újszülöttek képesek az anya arcát már a születés utáni első két nap megkülönböztetni egy idegen arctól. A szemmozgásokat letapogató kamerák szerint a száj és a szemek a legérdekesebbek a kisbabának. ezeket fürge szemmozdulatokkal tapogatja le. Az igazi emberi arcot preferálja rajzolt bohóc arccal szemben és a mosolygósat a szomorúval szemben. Legújabb arcpreferenciával foglalkozó kutatások már azt is kimutatták, hogy a 3 hónaposnál kisebb csecsemők a női arcokat preferálják a férfiarcokkal szemben, illetve a saját rasszt szemben más rasszokkal. Azt is igazolták (Meltzoff és Moore), hogy a 12-21 napos újszülöttek képesek az arckifejezéseket utánozni. Korábbi kutatások szerint (Field, Woodson) már a 36 órás újszülöttek képesek felismerni és megkülönböztetni olyan alapérzelmeket mutató arckifejezéseket, mint az öröm, bánat, meglepődés. ugyanezeket kifejezni csak később lesznek képesek. 2-6 hetesen jelenik meg az öröm kifejezése, 4 hónaposan a düh és a szomorúság, Izard szerint pedig 7-8 hónapos korban az alapérzelmek teljes skálája megjelenik az arckifejezésekben.

Ebil-Eibesfeldt humánetológus vakon született gyermekeket figyelt meg. Ezek a gyermekek, bár soha nem láttak emberi arcot, érzelemkifejezésük nagyon hasonló volt az egészségesekéhez.
Az érzelmi arckifejezés kutatásait még hosszasan sorolhatnánk, de a fent említett érdekességek elegendőek ahhoz, hogy világosan lássuk, az arc eltakarása, elrejtése, mennyire gátolja az emberek közötti érzelmi kommunikációt. Csökken az érzelmi intelligancia fejlődése, ami a sikeres emberi kapcsolataink alapja.

Az arc szimbolikája mellett fontos látni, hogy a maszkviselésnek milyen gyökerei vannak az emberi kulturfejlődésben.

Az ókori kultúrákban a maszkok három fő típusát különböztették meg: színházi maszkok, karnevál-maszkok és halotti maszkok (főleg Egyiptomban használták).

A színházi maszkok fő funkciója, hogy a színész ne a saját arcát, egyéniségét vigye színpadra, hanem a rá ruházott szerepben álljon közönség elé, ami gyakorta nemben és életkorban nagyon távol állt valódi lényétől. A görög drámák előadásakor gyakori volt, hogy egy színész több szerepet is eljátszott, minden szereplőhöz külön maszkot vett fel. Innen ered a személyiséget jelző persona szó is, ami eredetileg ilyen színházi maszkot jelent. A színházi maszkok a kultikus táncokban is megjelennek, mint az egyedi személyiség általánossá, közösségivé válása. A kultikus táncban pont azt hangsúlyozva, hogy most nem az egyén, hanem a közösség a fontos. A görög maszkok viselése tehát a saját személyiség feladását és a szereplővel vagy a táncközösséggel való azonosulást szimbolizálja.

Ugyan a maszkviselést gyakorta társítják az élet felemelő, ünnepi pillanataihoz, vallásos ünnepekhez, termékenységi vagy hálaadó rituálékhoz a különböző kultúrákban, a járvány miatti kötelező sebészeti maszk viseléshez ez nehezen csatolható. Épp ellenkezőleg felemelő ünnepi érzések, tánc és vidámság helyett a félelem, a gátoltság, a betegség gondolata társítható.

A különböző termékenységi rituálékon szervezett orgiák is több kutúrában maszkban történtek. Vagyis maszkban az ember olyan vágyait is kiélheti, amit a hétköznapi élet erkölcsi rendje nem enged meg. Eltűnik a félelem és a szégyenérzet, feloldódnak a gátlások. Pont úgy, ahogy a rablóknak is biztonságot nyújt erkölcstelen tette véghezvitelében. Vagy gondolhatunk a középkori hóhérokra, akiknek kiléte nyilvánvaló volt a társadalom előtt, hisz ez sokszor apáról fiúra szálló mesterség volt, maszkban könnyebb volt a halált képviselni. A kuk lux klán tagjai is maszkot viselve követtek el emberiségellenes szörnyűségeket.

A maszk szimbolikájához a fent említett örömünnepek vagy színházi események mellett az erkölcsi fék nélkül végrehajtott tettek is hozzátartoznak.

A maszk és a szolgalelkűség

2300 évvel ezelőtt, jóval az iszlám megjelenése előtt, az arabok felfedezték, ha az embereket arra kényszerítik, hogy eltakarják az orrukat és a szájukat, ezzel megtörik az akaratukat és a függetlenségüket, elveszik személyiségüket. Ez meghunyászkodóvá teszi az embert. Ezért vezették be, hogy minden nő kötelezően szövettel kell eltakarja az arcát. Majd az iszlám ezt úgy értelmezte, mint az engedelmesség jelképét Allah, a hárem és király felé. A modern pszichológiai kutatások felfedezték, hogy arc nélkül képtelenek vagyunk független lényekként létezni. A 2-3 éves gyermek, ha tükörbe néz, felfedezi egyediségét, függetlenségét. A maszk az individualitás eltörlésének a kezdete. Kevés olyan kultúra van, ahol a nők annyira megalázott és kiszolgáltatott helyzetben lennének, mint a fanatikus iszlamista közösségekben. Bármit eltűrnek, engedelmeskednek, nincs önálló életük, de még akaratuk sem. Úgy kezelik őket, mint az állatokat.

Az elmúlt hónapokban többször megfogalmazódott bennem a kérdés, a vírus ellen keveset védő sebészeti maszkok kötelezése vajon nem teszi-e a 21. századi embert a fogyasztói társadalom identitását vesztett, akaratnélküli, robotként engedelmeskedő, termelő és fogyasztó, értékvesztett gépezetévé?!

A hónapok óta tartó káosz mindenkinek nehéz. Miközben kötelező módon maszkot kell viselnünk, figyeljünk arcunk fontosságára. Tudjuk, hogy minden maszk mögött egy arc van, ami a „lélek virága”. Figyeljünk emberi méltóságunkra, hogy azt minden körülmények között megőrizzük. Figyeljünk arra, attól, hogy az arcunk el van takarva még felelőséggel tartozunk egymásért, legyünk embertársai egymásnak. Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy mások érzéseire figyeljünk, és saját meleg érzéseinket mások felé sugározzuk, hisz mindannyian érző lélek-emberek vagyunk!

Szóljon hozzá