„Ő azonban nem akart hallgatni a szavára, és mivel erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta.” (2Sám 13,11)
Amnón és Támár története is benne van a Bibliában. Azért, mert ez is valóság. Szörnyűség. A családon belüli erőszak fogalmát teljesen kimeríti. A legnagyobb gyávaság történik meg, az erősebb megerőszakolja a gyengébbet, utána pedig eldobja, mint egy papírgalacsint. Az Élet könyve ilyen történeteket is elmond. Beszél a szeretetről, de hogy lássuk annak fontosságát, megláttatja a szeretet hiányát is. Pokol egy olyan család élete, ahol nincs meg az agappé.
A családon belüli erőszak meghúzódik az ajtók mögött, próbálják elhallgattatni, de ha az ajtót bezárják, az ablakon ordibál ki, a küszöbön folyik ki. A karantén idején mindez mégjobban felerősödött. Felszínre tört, ami eddig talán el volt nyomva. És másképpen is előjön, hagyományozódik. “Ha abban a közegben, ahol neked biztonságban kellene magadat érezned, bántanak fizikailag, bántanak érzelmileg, akkor nem alakul ki az a gránittömb a lábad alatt, aminek nagyon jó lenne ott lennie, és akkor ezt a bizonytalanságot viszed tovább a felnőtt életedbe, és ezt a bizonytalanságot viszed tovább a szülőségedbe is.” (Orvos-Tóth Noémi)
Jézus a gyengék mellé áll ilyenkor. Sőt teljesen azonosul velük. Jajj a bántalmazónak! Ha úgy érzed, hogy bántanak, mert gyenge vagy, tudd, valójában őt bántják, rajta vesznek erőszakot. A kereszten függő Jézus átveszi fájdalmad, sebeivel gyógyítja sebed, csak a hited el ne veszítsd! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka