„Erre azt mondta Nátán a királynak: Menj, vidd véghez mindazt, ami a szívedben van. Vidd véghez, mert az ÚR veled van. Még azon az éjszakán azonban így hangzott az ÚR szava Nátánhoz: Menj el, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az ÚR: Házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam?” (2Sám.7,3-5)
Olvasandó 2 Sám.7,1-7
Mózes Isten parancsára Szent Sátort készíttetett, amelynek belső részében helyezik el a Frigyládát a 10 Parancsolat kőtábláival. Ez Isten jelenvalóságának a bizonyítéka: együtt vándorol népével a pusztán át, állandó utalás arra, hogy Isten ott van a népe között, tud minden dolgukról és mindenféle helyzetben egyaránt közel van hozzájuk. De meg kellett tanulniuk, hogy nem a Szent Sátor védi meg őket, hanem a közöttük lakozó Isten, Aki a Sátrán kívül is ugyanolyan hatalommal rendelkezik és az Ő döntésétől függ minden.
A jeruzsálemi Szent Templom szintén jele Isten jelenlétének és népe iránti szeretetének, de ez is félreérthető. A Templom mozdíthatatlanul áll a Sion hegyén. Mikor az ország ketté szakad a fele el lesz szakítva a Templomtól és így a benne lakozó Istentől, pogány istenek felé kezdenek majd fordulni. Akik a Templom mellett maradnak kialakítják majd a farizeusi vallásosságot. A templomi szolgálat gépies és előírt lesz., az istentisztelet és áldozat érdemszerző cselekedetté válik. A nép azt hiszi, hogy Isten sohasem hagyhatja elpusztulni lakását. A zsidó nép összetörte az istentisztelet lelkét, Isten összetörte annak a testét: a templomot. A 2 véglet. Talán ezért mondott NEMET Isten Dávid templomépítő álmának.
Ma hogyan látjuk mi ezeket a dolgokat? Milyen a viszonyulásunk a templomhoz, a templomainkhoz?! Az Isten jelenléte és tisztelete milyen a mi életünkben, a mai világban? Ő irányít bennünket vagy csak felhasználjuk őt? A mi templomunk és istentiszteletünk mire való? Mitől kell óvakodnunk?
Az a hajlék, ahol Isten lakik: az Úr Jézus Krisztus. Ő pedig a szívünkben él. Isten először ebben a templomban akar szólni hozzánk. Ha nálunk lakik mindig tisztelni fogjuk minden templomát és úgy viszonyulunk majd hozzájuk, mint egy otthonhoz, ahhoz, amit Isten számunkra készítetett és amit megtiszteltetés fenntartani. A felépített és felújított templomainkat be kell lakni, őszintén vágyni abba a közösségbe, akikkel együtt hódolhatunk Őelőtte, ahol hazaérkező gyermekeit átölelheti. A Reformáció hónapjában térjünk vissza Istenhez! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak