„…ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté…” (Lk 20, 1a)
Jézus a jeruzsálemi templomban van, ahol tanít és örömhírt mond a népnek. Nekünk mindig szükségünk van a tanulásra. Pedig sokan gondolják azt, hogy elvégeztem az iskolát, leérettségiztem, elvégeztem az egyetemet, diplomát szereztem, végre befejeztem a tanulást, beállok dolgozni s valami egészen új szakaszába lép az életem. Új szakasz, az igaz, de hogy az mentes lenne a tanulástól korántsem igaz. Míg élünk rá vagyunk szorulva az újabb és újabb ismeretekre.
A keresztyén életben is ezt érzékeljük. Nekünk az a legfontosabb, hogy életünk minél inkább Istennek tetsző élet legyen. Keresztyén nevünk azt jelenti, hogy krisztusi, Krisztus követője. Mennyei Atyánk akkor örül nagyon, amikor gyermekei élete a legjobban hasonlít egyszülött Fia életéhez. Igen, ő a mi legfőbb példánk, akit követnünk kell, Jézus Krisztus. Tőle mindig van mit tanulni.
Minden keresztyén templomban Jézus az, aki tanít és evangéliumot hirdet. Megyek a templomba – mondják sokan -, hogy X lelkipásztort meghallgassam. E helyett minden esetben azt kellene mondani, megyek Jézust hallgatni. Ha így gondolkoznánk, templomaink minden bizonnyal jobban megtelnének. Ha Jézust akarod meghallgatni egy istentiszteleten, nem üres kézzel, hanem lelkileg meggazdagodva távozol. Ez biztos.
Eszünkbe jut-e, hogy amikor templomban vagyunk maga az Úr Jézus szól hozzánk? Valljuk be, sokszor nem is gondolunk erre. Talán éppen emiatt vétetett el most tőlünk a templomba járás lehetősége, mert eddig nem vettük elég komolyan !? Reméljük, csak múló állapot ez, és az Úr Isten megengedi majd nekünk, hogy az ő házának küszöbét ismét átlépjük. Akkor talán majd jobban megbecsüljük a Vele és egymással való közösséget. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár:Láncos