Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. március 17.

Velünk az Isten – 2020. március 17.

“Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.”  (Lk 17,11-19)

A lepra súlyos betegségnek számított még néhány évtizeddel korábban. Ellenszerét nem olyan rég fedezték fel, de még sok elmaradott országban szedi áldozatait ma is, sajnos elsősorban azért a kommunikáció hiányért, hogy a beteg vagy a családtagok a szégyen elkerülése miatt nem közlik a környezetben élőkkel a bajt, és így sokakat megfertőznek. Jézus korában is csak akkor közösítették ki a beteget, amikor a látható jelek egészen észlelhetők voltak. Jézushoz most tíz beteg közelít, nem mennek egészen hozzá, nem érinthetik meg, csak abban bízhattak, hogy Jézus, amit mond, az be is következik. “A hit a reménylett dolgok valósága, és a láthatatlan dolgokról való meggyőződés.” – olvassuk a Zsidókhoz intézett levél 11. részében. Jézus pontosan erről beszél. A betegek dolga egészen egyszerű: Menjenek el a mózesi törvény szerint a papokhoz, mutassák meg magukat, és amit Jézus akar, az be is következik, csak higgyenek. A történet része a hálaadás is ugyanakkor. A statisztika egészen szomorú: Tízen indulnak el, és csak egy személy megy vissza Jézushoz. Hányszor kérünk mi is Jézustól, amikor bajban vagyunk? Számtalanszor könyörgünk és fogadalmakat teszünk. Ezekben a napokban és hetekben van lehetőségünk pótolni a lemaradást. Imádkozzunk embertársainkért, kérjük Isten segítségét, amikor a mai “poklosság ” fenyegeti az egész világot, és ne felejtsünk minden nap hálát adni! Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá