„Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.” (1Móz 3,12)
Hárítunk, másra toljuk a felelősséget, magyarázkodunk, elítélünk… Így megy ez már a bűneset óta mind e mai napig. Mások fejére helyezzük a felelősséget, hogy azután azok elvigyék, eltűntessék, elhordozzák azt, ami a miénk. Sokkal kényelmesebb a tribünről mutogatni, mint elvállalni a felelősséget.
És milyen furcsa, Isten ezt a képességünket is jóra tudja fordítani. Lehet jönni a Bárány jelenlétébe és rá lehet hárítani. Nem kell másra, ő azért jött, hogy hordozza a világ bűnét. És mi erre mit mondunk? Na, azt már nem! Ő? De akkor miért van, hogy az anyámra, apámra, házastársamra, gyerekemre, főnökömre, barátomra, kedvesemre, a rendszerre, a politikára, háríthatom, de Jézusra nem? Mit mond ez el rólunk? Mindenki elviheti – de Jézus, na, ő nem. Miért? Azt hiszem, azért, mert valahol érezzük, ő tényleg elviszi.
Hárítsd Jézusra! Vedd le másokról, öleld magadhoz a felelősséged, majd utána add át neki és egyél arról a fáról! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka