Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Anyák napi körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek

Anyák napi körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek

„És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulván tisztességet tőnek néki,és kincseiket kitárván,ajándékokat adának néki:aranyat, tömjént és mirhát” (Mt. 2, 11)

                                                                                       I.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban

A napkeleti bölcsekről szóló történet minden eseménye az újszülött Gyermek Jézus keresése és megtalálása jegyében történik. Most, anyák napján Istenünk az Úr Jézus születésének története által keresi a szívünket. El akar vezetni minket is az értünk megszületett kisgyermek Jézushoz, akit a napkeleti bölcsek kerestek és megtaláltak Máriával, az Ő édesanyjával együtt Betlehemben. Ezen a jeles napon előtérbe kerül a gyermekáldás kérdése, az anyaság kiváltsága, a születés és a megújuló élet ajándéka. Mind ezekben a teremtő és életet ajándékozó Isten szeretetét csodálhatjuk. Gyermekeink és unokáink születésében az életet adó és fenntartó örök isteni tervnek a tanúi és megajándékozottai vagyunk. Ezért csak áldani és dicsőíteni tudjuk szent nevét ma is és mindenkor.

Jézus Krisztus az Isten Fia megszületésének hírére megmozdult az egész univerzum, örült az ég és a föld, az egész mindenség. Angyalok vitték az örömhírt a betlehemi pásztoroknak, akik a menyei jeladásra elindultak, hogy személyesen találkozzanak az Üdvözítővel. De az Úr születésének hírére elindultak egy távoli ország követei, a napkeleti bölcsek is, akik egy különös jelt láttak felragyogni az égen. Az addig soha nem látott csillag feltűnéséből arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem más, mint égi jeladás a teremtő Istentől, aki Megváltót küldött a földre: „láttuk az Ő csillagát napkeleten.” Elindultak a csillag vezetése nyomán, hogy megkeressék az újszülött Királyt. Hűséggel kitartottak eredeti céljuk mellett, igazi Isten-kereső emberek voltak.

Mi, igehallgató keresztyének is Isten-keresők vagyunk, bár sokszor szem elől tévesztjük Isten jeleit, melyek hozzá közelebb vinnének, személyes megismerésének útjain előbbre juttatnának. Visszaemlékezve életünk megtett útjára, hitéletünk különböző állomásaira, a nagy ünnepi istentiszteleteinkre, felvetődik a kérdés: vajon mindig a Vele való találkozásra vágyott a szívünk? A karácsonyi Gyermekben mindig a mi üdvözítőnket kerestük, vagy nem is vártunk tőle semmit. Az ünnepünk csak az ajándékozásról, a fényről szólott, de végül mindig üres maradt a szívünk. Talán nem voltak eléggé fontosak számunkra Isten jelei, a Szentírás igéi, az úrvacsora kenyere és bora, nem volt fontos maga a Gyermek Jézus Krisztus személye, aki azért jött, hogy szívünkbe fogadjuk őt, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett életünket.

Anyák napján a napkeleti bölcsekkel együtt azt a Gyermeket keressük, aki mindannyiunk Szabadítójaként érkezett e földre. Születésében az örökkévaló Isten irántunk való szeretete jött hozzánk közel, halálával értünk áldozott a Golgotán, feltámadásának örömhíre boldog hír lehet számunkra is, ha hisszük, hogy Ő él és mi is élünk általa.

A bölcsek nem hiába indultak el a nagy útra. A csillag vezette őket útjukon és elérték céljukat. Megtalálták a Gyermeket és édesanyját. Ez az egyik legcsodálatosabb leírás a Szentírásban, amely a gyermekről és édesanyjáról szól. Nem csoda, hogy művészek ezreit ihlette ez a bibliai ábrázolás. Egy kiszolgáltatott tehetetlen kicsi gyermek, aki primitív körülmények közé érkezett e világba. Szűztől született, megvetett volt. „Övéi köze jöve, de az övéi nem fogadták be őt”(János 1,11). De elindultak, hogy megkeressék őt idegen népek fiai, hogy hódoljanak neki. Hogy kicsinységében, gyermeki mivoltában megadják neki az Isten fiának kijáró tiszteletet. Kincseiket kitárva, átadták számára a legnagyobbnak kijáró ajándékokat: aranyat, tömjént és mirhát.

Kedves Testvéreim, találjuk meg mi is azt a Gyermeket! Bár tudjuk, hogy ma Isten nem a csillagok járása és álombeli üzenetek által irányítja népe életét. Hitvallásunk szerint, Igéje és Szentlelke által kormányoz minket, s a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart. Adjuk át mi is ajándékainkat, szeretetünk jeleit az Úrnak, szolgáljunk neki örvendezéssel. Tegyük kezébe törékeny életünket, szeretteink sorsát, és Ő az örökélet Krisztusaként fog ölében hordozni. A hívő ember legnagyobb boldogsága, ha Isten kezében tudhatja mind a saját, mind az övéi életét. Tetszett az örökkévaló Istennek, hogy egy édesanya ölébe helyezze el az Ő egyszülött Fiát. Jó tetszése szerint családi közösségbe helyezte el az Ő gyermekeit is a földön. Szerető szívű édesanyák vállalják az élet ajándékát, s a szülés fájdalmaival együtt a nevelés szépséges küldetését. A családok élére felelős édesapákat helyezett azért, hogy gondviselő szeretettel őrizzék a rájuk bízottak életét. Ma újra ránk bízza szeretteink gondját az Úr. Őrizzük, szeressük, védelmezzük a családot és ehhez a szent küldetéshez majd Ő adja az erőt és az áldást.

II.

Kedves Testvéreim

A koronavírus járvány mindannyiunk életét megpróbálja, korlátozza gyülekezeti, nőszövetségi szolgálatunk lehetőségeit is. De hisszük, hogy mennyei Édesatyánk megőrzi életünket és nem engedi, hogy erőnk feletti próbák érjenek bennünket. A korlátozásokat be kell tartanunk, de eközben használjuk ki a számunkra fölkínált kegyelmi időket, az otthon-imádkozás lelki feltöltődés drága alkalmait. Tartsunk könyörgéseket, szánjunk időt az ige tanulmányozására, a bűnbánat gyakorlására. Vigyázzunk velünk lévő családtagjainkra, könyörögjünk a tőlünk távol élő szeretteinkért. Isten nem gyönyörködik népének szenvedésében, de ezt a bajt is fel tudja használni javunkra, testi-lelki gyógyulásunkra. Áldott legyen szent neve, hogy megtartó kegyelmébe fogad, tenyerén hordoz bennünket, ha erre kérjük Őt, Fiában, Jézus Krisztusban.

Sajnos az idei 2020. július 18-i a Zilahra tervezett nagykonferenciánk elmarad, de ha Isten úgy akarja és megtartja életünket, jövő nyáron júliusban megtartjuk. A 2020-as évre egy őszi, kibővített elnökségi találkozót tervezünk a Zilah-Ligeti templomba, a megengedett korlátozásokat figyelembe véve.

Mivel most harminc éves a nőszövetségünk, az 1990-es újjá alakulásától számítva, egy emlékkönyvet szeretnénk kiadni: A nőszövetség harminc éve címmel. Ehhez szeretettel kérjük minden egyházmegyei nőszövetség segítségét. Két-három oldalnyi (A4) visszaemlékezést várunk az egyházmegyei nőszövetségi elnöknők részéről, a korábbi elnöknők segítségét is igénybe véve.  Ezen kívül cikkeket, verseket, imádságokat, fényképeket is várunk, a 2019-es évi beszámolókat, írásokat a gyülekezeti nőszövetségek életéről. Ezeket az írásokat 2020. június 30-ig kérem elküldeni Email címemre.

A megyei elnöknőknek rövidesen kiküldök egy banki számlaszámot, hogy erre utalják át a 2019-es decemberi Kárpát-medencei imanapi perselypénzt, valamint az idei 2020. évi tagsági díjakat.

Köszönet az eddig elvégzett szolgálatért és az odaadó szeretetért, amivel az Úr ügyét támogathattuk a gyülekezet közösségében és a családban.

Isten éltesse az Édesanyákat és a rájuk bízott családtagokat. Isten vigyázzon ránk, hogy mi is vigyázhassunk egymásra, keresztyéni küldetésünkhöz méltóan.

Szeretettel,

Bogya-Kis Mária nőszövetségi elnök

Szatmárnémeti

Szóljon hozzá