„Áldj meg engem, engem is atyám, kiáltott fel Ézsaú és sírt. Azért Izsák az ő atyja, és monda: Íme kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felül; És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.
Gyűlölte pedig Ézsaú Jákóbot az áldásért, amellyel megáldotta őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.
Mikor pedig hírül vitték Rebekának, az ő nagyobbik fiának beszédjét, elkülde és magához hívatta az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Íme Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba, És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;” (1Móz 27,38–46)
Gondolatok, szálak, érvek futnak s akadnak egymásba Izsák családjában, a balhé kitörni készül, a feszültség tapintható. Ami kívülről látszik, hogy a család kétpólusú Izsák Ézsaúval beszél, Ézsaú Izsákkal. Rebeka pedig csak Jákóbbal kommunikál. Talán ha leültek volna már az elején hogy átbeszéljék, hogy tisztázzák a problémákat biztosan nem jutnak el idáig, csalásokig, árulásig s gyilkos tervek forralásáig, aminek a vége Jákób önkéntes száműzetése.
Ézsaú ahogy öregszik rájön arra, hogy áldás nélkül mit sem ér a testi ereje. Biztosan ült már lesen hiába várva vadra. Megtapasztalhatta, hogy családfőként két feleséggel biztosabb állás kell, mint legénykorában mikor napokig hajtotta a vadat árkon bokron át, vagy leste a csalitosnál mikor jönnek az őzek inni a patakra, hogy nyilat röpítsen a bordái közé. Felnőtt emberként elsírja magát mikor kiderül hoppon maradt az atyai áldást nézve. Unszolására Izsák mégis mond egy két szót, ami több a semminél, de már magába hordozza az alávetettséget egy távoli jövőben.
Ézsaú elkeseredése, haragba s gyűlölködésbe csap át, elkezdi tervezni öcse meggyilkolását, jó példa előtte Káin tette mikor leszámol Ábellel.
Rebeka az akinél össze futnak a szálak nyitott füllel jár, megvannak az forrásai s az az infó is eljut hozzá, hogy Ézsaú csak atya halálára vár hogy megtorolja a sértést Jákóbon.
Mikor Káin gonoszt gondol Isten megkeresi s próbál a szívére beszélni, Rebeka nem Ézsaúval beszél, inkább Jákóbot avatja be de nem ellentervet készíttet, nem megelőző csapást kiviteleztet, azt tanácsolja kisebbik fiának fusson. Bármilyen összecsapásból vesztesen kerülne ki, hisz legalább egyik fia meghalna áldozatként s több mint valószínű a gyilkost meg az egyre növekvő törzsi közösség vetné ki magából ha meg nem ölné.
Arra gondol az idő megoldja a problémát, idővel ha Ézsaú nem botlik nap mint nap Jákóbba elfeledi a sértést, elmúlik haragja. S igazából jól gondolkodik végül tényleg kibékülnek még ha nem is lesznek puszipajtások. Igaz közben eltelik 20 esztendő. De ne szaladjunk ennyire előre.
Rebeka tehát a kulcsszereplője a történetnek, a bonyodalmak is neki köszönhetők és egy megnyugtató megoldás is tőle ered. Nem ő a főszereplő hanem Izsák és Jákób hisz ők viszik tovább a nevet s az áldást… de mit érnének Rebeka nélkül? Izsáknak nem volna felesége, Jákób meg se születne. Azt kell nekünk látni, hogy minden mindennel összefügg. Az életünkben megjelenő személyek befolyásolnak minket ki jó ki rossz irányba. szövődnek barátságok és szerelmek, születnek új életek és persze lesznek konfliktusok és sokszor csap le ránk a harag. Jó úgy élni a mindennapokban, hogy próbálunk mi magunk pozitív szereplők lenni mások életében békítő hatásuak, Istenre figyelők, másokat s hozzá vezetők, s jó ilyen emberek közelségét keresni s kerülni az ellenséggel az összecsapásokat. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod