“Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának Ézsaunak monda s amint elméne Ézsau a mezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon, szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Imé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaunak.…” (1Móz 27,5-6)
Izsák, az idős édesapa az akkori törvény szerint jár el: halála előtt meg akarja áldani az elsőszülött fiút. Amikor az édesanya, Rebeka fültanúja lesz szándékának, felokosítja Jákóbot, hogy Ézsau helyett ő menjen be elsőnek az atyjához és csellel ő vegye magához az áldást. Szövetség ez a javából, amely ellene mond a becsületnek és a családi hagyománynak, mégis meghatározó jelleggel bír. Az édesanya felül bírálja az ő urát és túl lép az ún.törvényességen, mert megteheti: a szívére hallgat és a szív azt parancsolja neki, hogy ezt tegye meg, mert számára nincs megkülönböztetés, mindkét gyermek előtte egyenlő, még akkor is, ha ikerként Ézsaut segítette először világra. Szerinte az ún. törvény ebben az esetben hatályát veszti, hiszen mindkét gyermek egyetlen nap alatt jött világra. Vállalja azt a kockázatot, hogy fiát csalónak nevezzék, a következményekkel is számol bizonyára, gondolja, hogy Ézsau ezt nem nyeli le olyan könnyen (ami be is következik), életre menti Jákóbot, amikor menekülésében is részt vesz.
Ráérzése fia sorsára, hogy a csalóból Izráel lesz -már Isten kiválasztása. Isten igazolja az anyai szív tanácsát, amely felül ír minden megszokottat és törvényeskedést. Csak egy számít: később mindkét gyermek megtalálja a maga helyét Isten üdvtervében.
Uram gyermekedként
egyet tehetek:
elvállalom azt is éretted,
ami túl lát a törvényességen.
Ámen.
Fodor Lajos