„És vetett Izsák azon a földön, és termett neki száz annyija abban az esztendőben, mert megáldotta őt az ÚR. És gyarapodott ez az ember, és egyre gazdagodott, míg végül igen tehetőssé lett.” (1Móz 26, 12-13)
Izsák és felesége Gerárba költözött, ahol az idegen nép között egyre nagyobb gazdagságot szerzett. Nem a saját erejének köszönhette ezt a gyarapodást, hanem az Úr áldásának. Az ilyen áldásra sokan vágyunk, de látszólag kevesen részesülünk benne. Nem minden vetés ér véget bőséges aratással, nem minden igyekezet jut sikerre, nem minden álom teljesül. Amikor ezekhez hasonló kudarcokat élünk meg, akkor ez azért van, mert Isten megvonta tőlünk az áldását? Biztosan nem. Úgy gondolom, hogy az Úr áldásai személyre szabottak. Egyesek életébe gazdagságot hoz, a másokéba tisztes megelégedettséget, szelíd békességet, vagy mennyei bölcsességet.
Az áldások különbözőképpen valósulnak meg az életünkben, de mindegyikre igaz, hogy egy idő után, a gonosz támadásainak célpontjaivá lesznek. Izsák gazdagsága irigységet váltott ki a filiszteusokból és ezért el kellett költöznie. Jézus Krisztus áldott tevékenysége gyűlöletet ébresztett a vallási vezetőkben. Pál apostol áldásos missziója haragra gyújtott sokakat. Isten megáldja ma is a benne hívőket, de ez nem jelenti azt, hogy problémamentes lesz az életünk. Bízzuk bátran magunkat Isten oltalmára és kérjük, hogy legyen meg az Ő akarata. Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti