„Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről: A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát. De Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. Abímelek pedig nem illette még az asszonyt, és ezt mondta: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e? Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt. Akkor azt mondta Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy illessed őt.” (1Móz 20, 2-6)
Ábrahám attól félt, hogy a felesége szépsége miatt megölik, ezért azt hazudta Gerár királyának, Abímeleknek, hogy Sára a húga. Nem túl nemes gesztus egy férjtől, sőt egyenesen szégyenletes. Csak azért mert félti az életét és inába száll a bátorsága, letagadja a házasságát. Sára vállalja vele a kockázatos utat, hűséges feleségként ellentmondás nélkül indul egy ismeretlen világ felfedezésére, erre az a jutalma, hogy a férje letagadja a kapcsolatukat. Pontosabban féligazsággal menti a bőrét, mert valóban féltestvérek voltak, hiszen közös volt az édesapjuk.
Ha menteni akarjuk Ábrahám becsületét, akkor hivatkozhatunk arra, hogy a korabeli társadalomban a feleség feltételnélküli engedelmességgel tartozott a férjének és akkor komoly életveszélyben éltek emberek. Nem csoda hát, ha Ábrahám, amolyan biztonsági intézkedésként megegyezett a feleségével, hogy testvérekként fognak bemutatkozni az új helyeken.
Próbálkozhatunk a becsületmentéssel, de ez a viselkedés mégis csak tisztességtelen. Talán ez lett volna az alkalmas pillanat, hogy Isten felbontsa a szövetséget a kiválasztottjával és keressen egy rátermettebb embert. Ám az Úr ígéretei rendíthetetlenek, Ő pedig így szólt egykor Ábrahámhoz: „szövetséget kötök veled és a te utódaiddal” (1 Mózes 17,7). Isten nem mondott le a gyermekéről csak azért, mert olykor megingott a hite és a saját elképzelése szerint akarta megteremteni magának a biztonságot.
A mi Atyánk, Jézus érdeméért új szövetséget kötött velünk, és ezért rólunk sem mond le, még akkor sem, ha időnként helytelenül cselekszünk. Nekünk is vannak Jézustól kapott ígéreteink, amelyek felől ne legyenek kétségeink: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28, 20); „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11,28); „amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 16, 23); „én kérem az Atyát értetek” (János 16,16). Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti