Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. május 11.

Velünk az Isten – 2020. május 11.

„Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.” (1Móz 11,1)

Nem értjük egymást. Más nyelven beszélünk. Nemcsak nemzetek között probléma ez, de ezt látjuk országon, nemzeten, valláson, felekezeten, sőt gyülekezeten és családon belül és generáció között is. Jól meg tudja keverni az ördög a kártyákat.

 Valamikor  régen  egy  faluban  –  egy  tanmese  szerint  – mindenki  vak  volt.  Egy  napon  a  falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton  jött  feléjük. A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az utazót, engedje meg, hogy megérintsék  a nagy  vadállatot. Úgy  akartak  visszamenni  a  faluba, hogy  el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.
Az  utazó  beleegyezett,  és  a  hat  embert  az  elefánt  különböző  testrészeihez  vezette.  Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják, milyen az elefánt.
Alig  várták,  hogy  visszaérjenek,  és  elmeséljék  a  faluban,  hogy  mit  tapasztaltak.  A  falu lakossága összegyűlt, hogy halljanak az elefántról. Az első, aki az állat oldalánál állt, azt mondta:
–  Az elefánt olyan, mint egy nagy vastag fal.
–  Badarság!  –  vágott  közbe  a második,  aki  az  elefánt  agyarát  fogta.  Az  elefánt  elég  kicsi, kerek, sima, de nagyon éles. Én nem falhoz, hanem egy lándzsához hasonlítanám.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: – Egyáltalán nem hasonlít sem falhoz, sem lándzsához. Olyan, mint egy hatalmas nagy levél, ami vastag gyapjúszőnyegből készült. Amikor pedig megérinted, mozog.
– Nem értek veletek egyet! – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. – Én tudom, hogy az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!
Az ötödik kiabálva juttatta kifejezésre nemtetszését. Ő az elefánt egyik lábát fogta, és arra a következtetésre jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára, és ő így tiltakozott:
–  Hát egyikőtök sem tudja pontosan leírni, milyen az elefánt? Nyilvánvalóan olyan, mint egy
hatalmas, mozgó hegy!
Embereink azóta  is vitatkoznak, és a  falubeliek közül senki nem  tudja elképzelni, hogyan  is néz ki egy elefánt.

Nyilván való, hogy a nem megértésnek a legfőbb oka a bűn jelenléte és a szeretet hiánya.  Nekünk,  keresztyéneknek, törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk a közös alapot, és egységes arculatot mutassunk a világ felé. Jézus azért imádkozott, hogy mindannyian egyek legyünk: „… tökéletesen eggyé legyenek, hogy  felismerje  a  világ,  hogy  te  küldtél  el  engem,  és  úgy  szeretted  őket,  ahogyan  engem szerettél” (Jn 17,23b). Beszéljünk egy nyelven, a szeretet nyelvén! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szóljon hozzá