„Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.” (1Móz 11,1)
Nem értjük egymást. Más nyelven beszélünk. Nemcsak nemzetek között probléma ez, de ezt látjuk országon, nemzeten, valláson, felekezeten, sőt gyülekezeten és családon belül és generáció között is. Jól meg tudja keverni az ördög a kártyákat.
Valamikor régen egy faluban – egy tanmese szerint – mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.
Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják, milyen az elefánt.
Alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak. A falu lakossága összegyűlt, hogy halljanak az elefántról. Az első, aki az állat oldalánál állt, azt mondta:
– Az elefánt olyan, mint egy nagy vastag fal.
– Badarság! – vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta. Az elefánt elég kicsi, kerek, sima, de nagyon éles. Én nem falhoz, hanem egy lándzsához hasonlítanám.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: – Egyáltalán nem hasonlít sem falhoz, sem lándzsához. Olyan, mint egy hatalmas nagy levél, ami vastag gyapjúszőnyegből készült. Amikor pedig megérinted, mozog.
– Nem értek veletek egyet! – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. – Én tudom, hogy az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!
Az ötödik kiabálva juttatta kifejezésre nemtetszését. Ő az elefánt egyik lábát fogta, és arra a következtetésre jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára, és ő így tiltakozott:
– Hát egyikőtök sem tudja pontosan leírni, milyen az elefánt? Nyilvánvalóan olyan, mint egy
hatalmas, mozgó hegy!
Embereink azóta is vitatkoznak, és a falubeliek közül senki nem tudja elképzelni, hogyan is néz ki egy elefánt.
Nyilván való, hogy a nem megértésnek a legfőbb oka a bűn jelenléte és a szeretet hiánya. Nekünk, keresztyéneknek, törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk a közös alapot, és egységes arculatot mutassunk a világ felé. Jézus azért imádkozott, hogy mindannyian egyek legyünk: „… tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél” (Jn 17,23b). Beszéljünk egy nyelven, a szeretet nyelvén! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka