Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. július 14.

Velünk az Isten – 2020. július 14.

“Azután útnak indultak Élimből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élim és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből.” (2Móz16,1-4)

Izráel népe amint egyre mélyebben behatol a terméketlen és lakatlan pusztába, a körülmények annál inkább kezdenek mostohává válni, hiszen próbára teszi őket az éhség és szomjúság. Az emberi félelem hisztériát, sokkot vált ki, amikor a gyomor egyre inkább korog, és nincs mit enni. A nép gyűlölettel emlegeti a vezetőket, mert azt hiszik, hogy éhhalálba akarják juttatni őket. Mit tesz ilyenkor az ember? Visszasírja az „egyiptomi húsosfazekakat,” mint amiképpen egyesek a környezetünkben élők közül manapság, – ha szükséget látnak – a kommunizmust. Ezek azonban inkább csak a múlt “megszépítő távolságából,” mint reális emlékből értékelhető, mert aki a fogságban vagy az említett rendszerben élt, az tudja, hogy sok minden korlátozva volt. Nem voltak a rabságban élő izráeliek olyan közeli kapcsolatban a húsosfazekak tartalmával, de az már emberi tulajdonság, amikor a jelen mostohaságával a múltnak csak egy-két jó emlékét hasonlítja össze az elégedetlen ember. Mózes válasza: „Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen” Ez nem a felelősségnek az áthárítása, hanem figyelmeztetés arra, hogy Izráel nem érti meg, hogy Isten szabadító-megváltó, egyben pedig a jövő nagykorúságára nevelő munkatervében él. Vétek az egyiptomi szolgasors vagy a magunk esetében az ún. “aranykor” örökös visszasírása, amikor az Úr terve az, hogy népe az új élet szabad útját járja, s amellett a próbáltatások közt is lépten-nyomon megmutatja segítőkészségét. Ma is forduljunk felé és ne hátra, kérjük áldását munkánkra, a mindennapi kenyerünkre, amit Isten kirendel, és imádkozzunk a vilgában több mint egymilliárd éhező emberért! Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá