„A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.” (Lk 9,37-38)
A megdicsőülés hegyéről érkezik Jézus tanítványaival, ahol úgy mutatkozott meg a háromnak, mint még eddig soha, amit azok nem értették meg. Lent, a hegy tövében maradt a többi kilenc, akiknek tehetetlensége okozott súlyos problémát. A beteg gyermek meggyógyításának kísérletében vallott kudarc, a tömeg szemében nyilván Jézusnak a démonok fölötti hatalmát tette kétségessé. Egy apa azonban a hegyről érkező Jézus elé siet kérésével: “tekints a fiamra, mert ő az egyetlenem.” Ebben a sóhajban benne van a mi kiáltásunk is, hiszen emlékeinkben kutakodva átéltünk számtalan hasonló helyzetet, amikor mi is szóltunk: “Jézusom segíts, mert ő a férjem, a feleségem vagy a gyermekem….” A megoldás megérkezett, bizonyára nem azonnal, de megkaptuk a türelmet, közben erősödött a hit, mert tudtuk, hogy Valaki odafentről vigyáz szerettünkre és reánk. Ma az Atya hasonlóan kérlel: “Tekints a fiamra!” Jézus az egyetlen, akire testi és lelki küzdelmeinkben számíthatunk. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek