“És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta, mit beszél.” (Lk 9,33)
A pillanat, amikor önfeledt és megmagyarázhatatlan örömöt érzek: olyan jó volna ezt tartósítani, megállítani. Bárcsak lenne egy gomb, amitől ez meg is történne. Aztán minden elmúlik egyszer, ami megkezdődött.
Ott vagyok az esküvőmön, kattan a fényképezőgép, tele vagyok mosollyal. Ez is elmúlik. Ott vagyok gyermekem keresztelőjén, konfirmálásán, ballagásán, esküvőjén… hiába rögzítjük, stabilizáljuk a képet, ez is el fog múlni.
Talán félünk, mert az ember életének ideje hetven, vagy nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság. (90. zsoltár) És bizony jön a nyomorúság: kudarcok, félelem, betegágy, gyász, fájdalom, kétségek, kihívások…
Mert jó a hegyen lenni, de a völgyben kell tenni. És amikor elővesszük a hegyen készült képeket, erőt tud adni a völgyben. De a gödörben megszerzett emlékek is alázatra tanítanak, ott a hegyen is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka