“Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.” (Lk 8,21)
Jézus már tizenkét éves korában megmondta: neki az Atya dolgaival kell foglalkozni. Ez a megbízatás és feladat, amely elsőbbrendű mindennél. Természetes, hogy mindenki valahonnét és valakiktől származik, amikor felnő és külön családot alapít, elsőbbrendű lesz a családja és a naponkénti feladatok, amelyeket el kell hogy végezzen családja boldogúlása érdekében és az Isten dicsőségére. Ez nem jelenti azt, hogy megtagadná szüleit, vagy születési helyét, hiszen származását senki sem akarja letagadni, de előtérbe kerül a küldetés.
Amikor elmondják Jézusnak, hogy kinn várakozik reá édesanyja és rokonai, értük nem hagyja abba azonnal a tanítást, egészen közelinek nevezi azokat, akik hallgatják az Isten beszédét és megcselekszik azt. Amikor sokan ki voltak éhezve Isten beszédére és fogékonnyá is lettek arra, az alkalmat senki és semmi nem akadályozhatta meg, még a legszorosabb családi kötelék sem. Nincs itt elutasítás, sokkal inkább azt hangsúlyozza ki Jézus , hogy mindig előtérbe kell helyezni az Isten beszédét, és az Isten dolgát. Sokan éppen abban tévednek, hogy így érvelnek: majd ha jobban ráéek, az Isten dolgaival is foglalkozom. A fiatalabbak azt mondják: a templom időseknek való hely, majd ha én is megöregszem, majd akkor…Közben arról elfeledkeznek sokan, hogy nem biztos, hogy megöregszenek, az az Isten, akiről nem emlékeznek meg, fiatalabb korban is elszólíthatja őket.
Ha az Isten dolgaival foglalkozol és az ő beszéde szerint próbálsz meg élni, átértékelődik az egész életed, harag helyett a szeretet költözik szívedbe, elkeseredés helyett az Úrban való öröm, kilátástalanság helyébe a biztos cél költözik, tudatosul benned, hogy miért és kinek élsz. És hálás leszel mindenért.
Soha ne feledd,
a te Istened
érted emeli szavát,
rólad szól
apád, anyád
helyett, de
az ő szavukban
miindig Ő beszél.
Ámen.
Fodor Lajos