„Azért emlékezzetek meg arról, hogy ti test szerint egykor pogányok voltatok, akiket körülmetéletleneknek neveznek azok, akiket kézzel metéltek körül, hogy ti abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel közösségéből kirekesztve, és az ígéret szövetségétől idegenek, s reménységetek sem volt, mert Isten nélkül valók voltatok ezen a világon.Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közeliekké lettetek a Krisztus vére által.” (Ef 2,11-13)
Az első húsvétkor a sírnál megjelenő férfiak, hírnökök, angyalok azt mondják a nagypénteket magukkal hordozó, Jézust kereső asszonyoknak: Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt. (Lukács 24,6) Visszaemlékeztek és visszatértek. Így indul a feltámadottal való találkozás. Ezzel kezdődik a megtérés: amikor megszólal a kakas, Jézus Péterre néz, és ő azonnal visszaemlékezik szavaira.
Emlékezzünk ma korábbi életünkre, mielőtt meg nem tértünk volna. Milyen voltam? Lázadó, kegyetlen, reménytelen, másokat megbélyegző? Emlékezni kell, de ugyanakkor meg kell feledkeznünk a bántalmakról, amelyeket másoktól elszenvedünk, mert emlékezünk, hogy milyen nagy kegyelemben részesített minket a mi Megváltónk, amikor megismerhettük Istent, hogy őáltala új emberré legyünk. Ma is csoda ez a mi életünkben, mert ha megismertük tovább is formál bennünket a Krisztus képére és hasonlatosságára. Áldozata által, melyet értünk hozott, megbékéltetett Istennel, hogy vele közösségben maradjunk. Akik távol voltak tőle, most közel kerültek. Közösségben vele és egymással áldott lehetőség, melyet most különösen hálával tapasztalhatunk. A virtuális valóság és a digitális világ a templomot hozza otthonunkba, Jézus Isten közelségét hozta el számunkra. Lesz-e időnk emlékezni és közeledni most? Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. (Jakab 4,8)
Emlékezve és felejtve áldott lehetőségünk van arra, hogy egyre nagyobb hálával közeledjünk az Úrhoz! Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa