Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. április 10.

Velünk az Isten – 2020. április 10.

“És hátra fordulván az Úr, Péterre tekintett. És megemlékezett Péter az Úr szaváról, amint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kimenvén Péter, keservesen síra. És azok a férfiak, akik fogva tarták Jézust, csúfolják, vervén őt. És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. És amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő.” (Lk 22,61-66)

Nagy kérdés az: hogy hogyan számoljuk nagypénteket? Már nem azt, hogy dátum szerűen mikorra esik, hanem időben hol kezdődik a 24 óra.

A korabeli zsidóság a nap kezdetét a korábbi nap naplementével kezdi, így akár az utolsó vacsora is Nagypénteken volt, ha sötétedés után ették meg a páskabárányt. Jézus elfogása a Gecsemáné kertben valamikor éjfél környékére tehető, de mire Péter háromszor tagadja meg Jézust egyértelmű, péntek van. Kakaskukorékolás három és fél négy között. A nagypénteki esemény igaz, hogy a keresztre feszítésben csúcsosodik ki, de a nap sokféle eseményt hoz. S az események között kiderül ki milyen ember.

Nézem ahogy telefon felvételeket osztogatnak meg arról, hogy a „rend” őrei hogyan pofozzák, öklözik, s rugdalják azokat, akik megszegik a kijárási tilalmat. S nem az indiai vagy nigériai rendőrökre gondolok, hanem száz évet betöltött büszke szép hazánk mindennapjaira. Szabálytalanságot követnek el igaz, akik nem visznek magukkal, önmaghatalmazást, de egy jogállamban azt gondolom, hogy mégse kéne tettlegességig fajulnia egy igazoltatásnak.  Persze ki beszél itt jogállamról, meg demokráciáról, meg tisztességes eljárásról és jogkövetésről… alig változott a világ valamit az első Nagypéntek óta. Jézust bár nem követett el bűnt mégis kivégezték.

Jézus utolsó napja halála előtt elég mozgalmas volt, s a szükséghelyzetben emberi jellemek kerülnek felszínre. A katonák, a főpapok fogdmeg-ei is meg a római helyőrség vitézei is durva, hatalmukkal visszaélő pimasz fráterek, köpdösik pofozzák Jézust csúfot űznek belőle. Ellenségnek tekintik s nem látják benne Isten Fiát, sajnos embert se látnak benne, aki tán jogokat, tisztességes eljárást érdemelne. Ha valakit elfognak az már bűnös. A vezetők akár a főpapi kar, vének tanácsa akár a politikusok korruptak, saját céljaikat látják csupán s mindenen s mindenkin átgázolnak annak elérésére. A szájtátó tömeg meg alig várja cirkuszt.

Ez igazából még nem volna baj, de a tanítványi kör is leszerepel: Pétert kivéve mind elfutnak, s Péter, aki a leghatározottabb mindenkor, bár a vacsoránál még fogadkozik, s bár a kertben még kardot ránt de hajnalra azt is letagadja, hogy látta valaha a Mestert.

Belegondolni abba, hogy ezekért hallt meg a Megváltó elszomorít. Elszomorít de meg is nyugtat. Megnyugtat mert értünk is meghalt a kereszten, azokért, akiknek hiányzik a templomba járás és azokért, akik korházakban mentőkben életeket akarnak menteni. Azokért, akik ki akarják játszani a karantént, meg azokért, akik verik a járókelőt. Azokért, akik belehalnak a járványba és azokért, akik nem tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy felszereljék a kórházakat s elsikkasztották a lóvét.

Jézus érted, helyetted szenvedett a kereszten s már azelőtt, örülj neki, mert ez által van esélyed élni. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá