“Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:… És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.” (Lk. 20,27.40)
Olvasandó: Lk.20,27-40
A Bibliaolvasó Kalauz mára kijelölt tanításaként egy húsvét közeli eseményt beszél el Lukács evangélista, amit Máté és Márk is megörökített. Jézus már bevonult Jeruzsálembe, mint szamárháton ülő király, de Dávid örököse. Megtisztította a templomot, mindattól, ami nem méltó az Isten hajlékához, majd ismét visszatér oda és tanítja a népet. A vallási vezetők több témában vitát indítottak, hogy lerombolják a tekintélyét és manipulálják a népet Jézus ellen, tagadva ezzel isteni hatalmát, messiási küldetését. Szadduceusok mentek hozzá, akik bár a papi arisztokrácia tagjai voltak, de a farizeusokkal ellentétben nem hittek a Feltámadásban! Ismerték az Írásokat és magyarázták azt: de nem ismerték fel a velük Beszélő Istent. Gúnyosan, kézlegyintéssel, pokoli hahotával Krisztustól merik megkérdezni hogyan lehet hinni a Feltámadásban! Ha a vallási vezetők össze voltak zavarodva, hogy tudhatott volna a nép tisztán látni?
Nem elég, hogy olvassuk és ismerjük a Bibliát, hinnünk kell Isten üzenetében! Mindabban, ami a teremtésünkkel, megváltásunkkal és megszentelődésünkkel kapcsolatos: amit már az Éden kertjében megigért az első emberpárnak. Hinnünk kell az Ő hatalmában, amellyel egy kezében tart mindent. Hinnünk kell Jézus Krisztusban kijelentett, megélt szeretetében, nagypénteki áldozatában! A Belé vetett bizalmunk nem inoghat meg, még akkor sem, ha lesznek majd hitetők az utolsó időkben, amint tanítja a Szentírásban, akik manipulálni akarnak majd bennünket!
A Jeruzsálembe bevonuló Jézust KIRÁLYként fogadta a nép, miután Lázárt feltámasztotta a halálból több nap elteltével. Megkoronázatlan királyként, de Dávid leszármazottjaként tisztelték. Korona akkor került a fejére, amikor nagypénteken megfeszítették: TÖVISKORONA. Meghalt, de feltámadott és ül az Atya Isten jobbján és onnan lészen eljövendő itélni eleveneket és holtakat. Hittel valljuk ezt, az Apostoli Hitvallást elmondva:” Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában, a Mennynek és Földnek teremtőjében, és a mi Urunk Jézus Krisztusban… Hiszem testünknek feltámadását és az örök életet. ”Hiszed-é ezt!?
A fején dicsőséges korona van, mert, Ő az egész teremtett mindenség és az Örökkévalóság Királya, Aki uralkodik élet és halál felett. Ő a Koronát viselő Isten! Nem lehet ebben kétségünk! Uralkodik galaxisok, atomok, DNS-ek, baktériumok és vírusok felett, az emberért legyőzte a bűnt és a halált. Az Egyszülött ment a halálra eleget téve Isteni Igazságszolgáltatásának! De harmadnapra feltámadt, amint előre megmondta ezt!
Húsvét közeli életünk történései közepette nem lehet kétséges keresztyén hitünk lényege: a Feltámadás! Egyetlen Reménységünk! A koporsóból is kitörő Új Élet Diadalma! Ha nem hiszünk ebben: hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is még bűneitekben vagytok – tanítjuk Pál apostollal együtt.
Nem lehet Benne kétségünk! Keresztyén lelkipásztornak, keresztyén népnek , keresztyén embernek nem lehet ilyen kétsége és más tanítása! Mi már tudjuk mi volt a szadduceusok tévedése és tudjuk Jézus Krisztus értünk szenvedett, halt meg és támadott fel. Ezért, ha nem is vonulhatunk be templomainkba Őt dicsőíteni , a házainkban is tudnunk kell: az a templom, ahová ma bevonul: a mi szívünk temploma, amelyet meg akar tisztitani minden nem odaillő érzéstől , ki akarja űzni a kisértést a gondolatainkból! Az a templom, ahová ezen az Ünnepen is bevonul: a mi házunk ! Ahol Ő van még az istálló is templommá magasztosul! Őt nem lehet bezárni egy templomba ! Az egész világ az Ő temploma: hiszen Isten: mindenütt jelenvaló ! Mostani helyzetünkben, földi életünk féltésében a Korona-virus miatti, halál közeli aggodalomban nem engedhetünk a Sátán manipulációjának . Akkor sem , ha olyan ésszerű érvekkel akar meggyőzni, mint a szadduceusok története a hétszer férjezett asszonyról. Ma talán hangosan vagy hangtalanul akarja megfertőzni az elénk táruló kilátástalanság és félelem „bűnös vírusával” a lelkünket! Hedonistává akar tenni, hogy azt gondoljuk, addig kell élvezzük az életünket ,míg meg nem halunk, mert utánna úgyis mindegy.
Egyetlen népnek, egyetlen embernek van jövendője: aki hisz Annak, aki ezt mondja:
„E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot!” (Jn.16,33).
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem Örök Élete legyen !” (Jn.3,16)
Nagy Erika,
Sárközújlak