Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. szeptember 22.

Velünk az Isten – 2019. szeptember 22.

Mikor aztán nagy nyomorúságban volt, az ÚRhoz, az ő Istenéhez fohászkodott, és teljesen megalázta magát atyái Istene előtt.

S ő, miután könyörgött hozzá, megkönyörült rajta, és meghallgatta könyörgését, visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az igaz Isten.” (2Krón. 32, 12-13)

 Szinte hihetetlen, hogy lehet az, hogy apja és fia között ekkora legyen a különbség!. Azt tartja a mondás, hogy az alma nem gurul messze a fájától, de a közmondás sem szentírás, ami azt jelenti, hogy a gyermek nem feltétlenül követi a szülőket. Márpedig, ha valaki jó példával járt a gyermeke előtt, akkor az bizony Ezékiás volt! Olvasd csak el a megelőző fejezetet! Milyen nagyszerű király volt Ezékiás! Kevés olyan vezetője volt Isten népének, mint ő, aki mindenben „azt tette, ami jó, igaz és helyes volt Istene, az ÚR előtt”(2Krón 31, 20b). Döbbenetes a kontraszt apa és fia között, ami csak még inkább alátámasztja a bibliai igazságot, miszerint a hit nem örökölhető, nem is ruházható át az utódainkra. S azt is láthatjuk, hogy jó szülőknek nem lesznek automatikusan jó gyermekei.

Manassé viselt dolgai túltesznek még a ki nem űzött kánaániták utálatos cselekedetein is, a végidők valóságos Antikrisztusaként viselkedik. Egy kegyes édesapának mégis, hogy lehet ilyen hatványozottan gonosz, elvetemült gyermeke! Nem tudom elképzelni, hogy a szülői hajlékban, a királyi palotában bármi rosszat látott volna Manassé, mégis a legelvetemültebb királyok egyike volt ő! Az, hogy imádkozol a gyermekedért, illetve jó példát mutatsz előtte, még nem jelenti azt, hogy ő is a nyomdokaidba fog lépni. Az biztos, ennél többet nem tudsz tenni, a többit bízd csak Istenre.

Manassé istentelenségei  az égbe kiáltottak, és nem kerülhették el Isten büntetését. A mélységből őszintén kiáltó és magát megalázó király kérése meghallgatásra talál az Úrnál. Isten kimeríthetetlen, csodálatos kegyelmének a kifejezése az, hogy az Úr megkönyörült rajta.

A legelvetemültebb bűnös is kegyelme talál nála, ha őszinte bűnbánatot tart (Lásd a kereszten megtérő latrot.). A kegyelem megengedi, hogy az ítéletben fel tudja ismerni Istent, és a kegyelem állítja újra helyre.

Isten előtt nincs vesztett ügy, reménytelen eset.  Lehetetlen ő nem ismer, bárki meg tud változtatni. Ha ő nem mond le senkiről, nekünk is így kell viszonyulnunk mindenkihez. Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá