“Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jak 1,12a)
Ki az erős? Az, aki adja, vagy az, aki bírja? Mihez kell erő? A maradáshoz, vagy a haladáshoz? Nyilván, helyzete válogatja a választ, mind a kettőhöz erő kell.
A kő marad. A keresztyén kitart, a legnagyobb kisértésben is. Kitart. El is képzelhetjük, vagy éppen ki is próbálhatjuk, milyen kitartani, akár a kezünket, hosszú ideig. Fárasztó, és nagyon nagy erőt igényel, pedig konkrét cselekedet nincs, de a megálláshoz, állhatatossághoz is erő kell. Ki tud tartani. Nem azért teszi ezt, mert erős a karizma, hanem azért mert van karizma, azaz lelki ajándék, isteni erő, ehhez is.
A krisztusi emberek azokkal szemben is kitartanak, akik be akarnak tartani. Hamar ki tudnak hozni a sodrunkból, ki tudnak mozdítani a béketűrésből. Boldog, aki megmarad a mederben.
Talán soha nem volt annyi kisértés az ember számára, mint napjainkban. Éppen ezért soha nem volt annyi lehetőség ezeknek legyőzésére, mint ma. Mondj nemet a kisértésre! Mondj igent a boldogságra! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka