„Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét. Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.” (5 Mózes 32:45-47)
Mózes az Úr szolgálja, lassan csendesen közeledik az útja végéhez, de az Úr még feladatokat bízott rá. Mózes mindazokat, amik rá bízattak elmondja, és ennek következményeként mondja, hogy szívleljétek meg mindazokat az Igéket. Fontosnak tarja, hogy Izráel népe végre jusson el addig a pontig, hogy teljesen felismerje az Istent. Fontos, hogy tartsa észben, hogy az Úr ígéretei igennek és ámennek egyaránt. Eljön tehát az idő, amikor hamarosan elérkeznek Kánaánig. Bár Mózes nem mehet már be arra a földre, de szemeivel megtekintheti. És ezért mondja Mózes a nép felé, hogy szívleljétek meg ezt az igét a jövő nemzedéket is tanítsátok meg az Úr útján járni. Mindezt miért? -a válasz egyszerű, mert ebből fakad az élet. Ha aktualizálni szeretnénk mai igénket, akkor láthatjuk, hogy ez az ige ma nekünk is szól személyesen. Ma nekünk is el kell jussunk addig a felismerésig, amelyet egy ifjúsági énekünk mond:
“Te vagy az Isten
Aki nevére leborul minden
a földön az égen
hegyeket mozdít beteget gyógyít az Úr ma is
Zengjük hogy nálad lett borrá a víz
Holtakat életre hívsz és nincs más Isten
Nincsen más
Mindennap te ragyogod be az éjt
Te hozod el a reményt nincs más Isten
Nincsen más
Mert te vagy az Isten aki nevére leborul minden a földön az égen”
Ő tehát az Isten, aki életre hív, és jó nekünk ezt meglátni és elhinni végre. Mindezeket pedig feladtunk tovább is adni, hogy a jövő nemzedék is felismerje az Úr csodálatos tetteit. Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd