„Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell” (5Mózes 28,34)
A mára kijelölt igeszakaszt, ha a keresztyén ember elolvassa, figyelmesen végig, szinte beleborzad vagy megretten. A nagy kérdés, hogy az alábbi igénk milyen aktuális üzenettel bír a ma embere számára. Az igében arról olvasunk, hogy az átok tehetetlenné teszi az embert, megbénítja. Nem tud semmit sem tenni. Megtébolyodsz, amit szemeddel látnod kell… Rémisztő érzés ez. Mit lehet tenni? A válasz egyszerű visszatérni az Úrhoz, kérni Őt, hogy szabadítson, meg és soha ne hagyjon el. Kérjük az Urat, hogy bűnünk láncát oldja fel kegyelme és a hit s törje össze balga szívünk bálványait és szabadságot adjon számunkra. Ez tud igazán bennünket felemelni s ugyanakkor kiemelni az átok alól és áldássá formálni azt. Ez az igénk üzenete, hogy ragaszkodjuk az Úrhoz és ne térjük el tőle sohasem. Keressük őt, míg megtalálható és kérjük, hogy szabadítson meg minden gonosztól. Aki az Úrban van s megtapasztalta az Ő kegyelmét soha nem kell, féljen. Lehetnek rettentőek olykor a dolgok, de ha az Úr velünk nem kell félnünk, ahogy egy szép énekünk is mondja:
„Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.” Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd