“És ítélé ő utána az Izráelt Ibsán,…Élon,… és Abdon” ( Birák 12:8-15)
Valamit és valamennyit rólunk is feljegyeznek, ahogy ezekről a Jefte után élő bírákról is. Lényegében e három bíróról annyit jegyez meg az Ige, hogy gyakorolták tisztségüket, gyermekeket nemzettek, megérték unokáik megszületését és eltemették őket. Nagy és megírásra való dolgokat nem vittek véghez, mégis arra érdemesek, hogy az utókor emlékezzék majd rájuk is, mint olyan sokakra elődeik felől. Élték a maguk életét, de teljesítették azokat a feladatokat, amelyekkel Isten és a nép megbízta őket. Elismerést sem vártak, de éltek.
Az emberiségnek nagyobb része ilyen: nem dicsekedhet nagy vagyonnal, családjában nem születnek zsenik, nem történnek életükben olyan események, amelyek meghatározó jelleggel bírnak, élik a maguk életét, végzik a mindennapi munkát, közben családot alapítanak, gyermekeket nemzenek és nevelnek, talán nélkülöznek vagy tengődnek, de elégedettek az élettel, mert megvan a mindennapijuk-ők a névtelenek, akik arra sem vágynak, hogy nevüket emlegessék, tudják, hogy nevük fontosabb helyen van feltüntetve, számukra az a fontos, hogy Isten hogyan minősíti majd életüket, majd a két felkínált oldal közül hová kerülnek. Többen, a legtöbbek ilyenek.
Élünk, mert életre rendelt Isten,
semmi nincsen, ami mindent jelent,
mégis elégedetten hajtunk fejet
a nekünk rendelt évek előtt.
Ámen.
Fodor Lajos