Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. január 20.

Velünk az Isten – 2019. január 20.

“Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” (János 4, 10)

     A jól ismert történetet olvasva eszembe jut egy régi játék: a háromdimenziós rejtett kép. Emlékszem, volt rá példa, hogy nagyon sokáig néztem egy semmitmondó rajzot tartalmazó lapot és vártam a “megvilágosodás” pillanatát. Csodálatos érzés lett úrrá rajtam, amikor ez bekövetkezett. Igen nagy volt az örömem, miután egy egészen jól látható és felismerhető kép tárult szemeim elé. Az értelmezhetetlen rajz mögött egy rejtett kép lett láthatóvá.

    Valami ehhez hasonló történik ebben az Igében is. Jézus Júdeából Galileába akar menni, de nem a kerülő úton, ahogy ezt rajta kívül minden zsidó tette volna, hanem Samárián keresztül. Nem abból a megfontolásból, hogy az út ilymódon a felére csökken (3 km a 6 km helyett), hanem azért, mert ott “kellett”neki mennie. Ez az isteni “kell”, ami azt jelenti, hogy Jézusnak dolga van a samaritánusokkal is. Terve van velük.

    Sikár városába érkezve, a fáradt Jézus Jákób kútjához érkezik, ahol egy samaritánus nővel találkozik. Olyan dolgokra szánja el magát Jézus, amelyek forradalmi újításoknak számítottak abban az időben. Zsidó létére szóba áll egy samaritánussal, aki ellenségnek számított. Ráadásul egy nővel beszélget nyilvános helyen, ami szintén tiltott volt abban a korban, hogy arról ne is beszéljünk, milyen kétes erkölccsel rendelkezett, amiről Jézus tudott. És mégis beszélgetést kezdeményez vele. Szándéka: hitre juttatni ezt az asszonyt és általa a többi samáriait is.

   Lépésről lépésre kívánja elérni ezt Jézus. Azt mondja az asszonynak: “Ha ismernéd az Isten ajándékát…” Merthogy az asszony előtt még nem világos, hogy ki áll előtte. Ezért nem érti igazán, illetve félre érti a Jézus szavát az élő vízről. Ő forrásvízre gondol, ami mindig friss, nem olyan, mint a ciszterna vize, ami egy bizonyos idő után poshadt lesz, alkalmatlan a fogyasztásra. Jézus azonban nem adja föl, és az asszony is tovább érdeklődik. Csak nézi és nézi azt a “rajzot” egészen addig, amí világossá válik előtte a “kép”. Jézus kinyilatkoztatja magát előtte s a nő felismeri benne a Messiást és emiatt nagyon boldog lesz.

   Mondd, eljutottál-e már te is erre a “megvilágosodásra”, felismerted már az Isten Fiát az Ige szavaiban, a prédikációban, vagy netalán életed eseményeiben? Az “élet vize” többet jelent neked az egyszerű friss forrásvíznél? Jézus az élet vize számodra is? Ha igen, akkor tudod már milyen örömben részesült a samáriai asszony. Ámen.

                                                                                           Szilágyi Balázs,

                                                                                           Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá