“Bizony, bizony, mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk és amit látunk, arról teszünk bizonyságot.” ( János 3: 11)
Sokan azért nem járnak templomba, mert azt mondják, hogy nem értik, amit ott hirdetnek, vagy az Irást olvasva, hasonlóak a szerecsenországi komornyikhoz, akinek Péter kellett megmagyarázza Ésaiás bizonyságtételét az Úr szenvedő szolgájáról.
Jézus ezeket a szavakat Nikodémusnak, a zsidók főemberének mondja, akit érdekel ugyan az újjászületés és az üdvösség kérdése, de ésszel próbálja megközelíteni és megérteni, amit Jézus elmond. ( Olvasd el az előbbi verseket, különösen a 4-6-ig terjedő igeszakaszt)
Jézus is meg akar maradni az értelem szintjén, tudást és látást hangsúlyoz. Mintha azt mondaná: mi sem teszünk egyebet, azt mondjuk el, amit tudunk, azt hirdetjük, amit mi látunk. De egészen biztos, hogy a mi tudásunk más: tudjuk, hogy létezik az Isten, Aki Atya, Fiú és Szentlélek egy személyben, látásunk is más: az Isten Fiával beszélsz személyesen, ami azt is jelenti, hogy ő egyenlő az Atyával és a Szentlélekkel. Ez a másság már hitet kér magának, mert “hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni”.
Sokan régen és ma is tudományosságot kerestek és keresnek a Szentírásban, azt mondják, hogy ebben a könyvben az élet minden kérdésére megtalálható a válasz. Aki nem hittel fordul a Szentírás felé, annak soha nem lesz életnek beszéde, megmarad a halott betűk szintjén.
Isten szavára lett ,
Ő maga az élet,
hitben ráhangolódva
érthetem csak meg. Ámen.
Fodor Lajos