“Ama nemes harcot megharcoltam…” (2Tim. 4, 7)
Élete végéhez közeledve Pál visszatekint a megtett útra, számvetést végez. Milyennek látja eltelt életét, mi jellemezte azt? Azt mondja róla, hogy nemes harc volt. Nem mond ezzel semmi újat, hisz minden ember tapasztalata: az élet tele van kisebb, nagyobb harcokkal, küzdelmekkel. Tisztában van ezzel mindenki. Csakhogy itt nem akármilyen harcról van szó, hanem nemes harcról. Na és, mi a különbség a kettő között? – kérdezhetnénk. Vannak harcok, amelyeket az ember saját magáért, a maga által kitűzött célok elérése végett vállal. S ha ezen az úton valaki vagy valami akadályozza, az ellen küzdenie kell. Sikeres életre törekszik az ilyen ember és ha eléri célját, akkor érzi, hogy teljes az élete és boldog. Ilyenkor mondja, érdemes volt élni.
Ezzel ellentétben az apostol nemes harca egész másról szól. Az Isten által elhívott ember, aki erre a hívásra igennel válaszolt szintén rendelkezik céllal, de azt nem ő határozza meg, hanem Isten. Ez azért van, mert a hívő ember Istennek átadott életű ember, aki nem a maga akaratát cselekszi, hanem az Úrét. És ezt örömmel teszi, mert meg van győződve arról, hogy ezzel teszi magának is a legjobbat. Aki egyedül ismeri mi az igazán jó és mi a rossz, arra érdemes rábízni magunkat.
E nemes harcban ” nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak”(Efézus 6, 12). Mi a gonosz ellen harcolunk és soha nem az ember ellen. Ezt soha ne tévesszük szem elől! Ahol harc van, ott szenvedés is van. Ám miközben harcolva szenvedünk és szenvedve harcolunk egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy győztesek leszünk. Erre nézve Jézus Krisztus a garancia, aki győzött a gonosz felett az ő halálával és feltámadásával.
Az állandó harc sok esetben a kényelmes életről való lemondással is jár, ami nagy hitet és akaraterőt igényel. Erre mi magunktól nem volnánk képesek, de Jézus megajándékoz vele minket, mert ő mindezzel rendelkezik. Ő velünk van harcainkban, küzdelmeinkben, ezért biztos a győzelmünk! Így hát mondjuk imádságos szívvel az ének szavaival együtt: “…Küzdelemre hív az élet/ Hadd kövessünk benne téged/ Fogjad a kezünk, míg megérkezünk”(436. ének 1. verse). Ámen!
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos