” …az Atya szeret titeket, mivel szerettetek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem.”
(János 16, 27)
Jézus hamarosan a végére ér a tanítványokhoz intézett búcsúbeszédének. Nemsokára el kell vállnia tőlük és ő tudja, hogy ez mennyire meg fogja viselni őket. Éppen ezért mintegy utolsó bátorításként arról szól, hogy az Atya szereti őket. Korábban már elmondta nekik, hogy ő is szereti őket s ezért nekik is szeretniük kell egymást. Most pedig szeretné, ha tudnák, az Atya szeretetére is számíthatnak. Erre nagy szükségük van, hisz úgy érezhették, hogy a távozó Jézussal együtt a szeretetére sem számíthatnak többé. Ez nem így van, mert a szeretet folyamata, áramlása nem szakad meg Jézus távozásával, hiszen a Szentlélek továbbra is megtapasztalhatóvá teszi ezt a szeretetet.
Miért számíthatnak a tanítványok az Atya szeretetére? Mert a Fiú iránti szeretetük biztosítja számukra továbbra is az Atya szeretetét. Sok embert hallani elkeseredett állapotban így szólni: engem nem szeret az Isten, úgy érzem nincs mellettem, nem számíthatok rá, így boldogtalan vagyok, örömtelen az életem. Aki így vélekedik, attól szeretném csendesen, de annál határozottabban megkérdezni: szereted-e te Jézust? Mert azt halljuk, hogy aki szereti Jézust, azt szereti az Atya is. Aki hiszi, hogy Jézus Istentől jött, vagyis ő a Messiás, az Isten Fia, az mindent remélhet az Atyától. Ezentúl bármit kértek az Atyától, “az én nevemben kérjétek, és megkapjátok hogy a ti örömetek teljes legyen” (24. vers). Ha tiszta szívből szertjük Jézust, megtapasztaljuk az Atya soha el nem múló ölelését, s akkor a legnehezebb helyzetben is el tudjuk mondani Jézussal együtt: “nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van” (32b.vers). Ámen
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos