“Kiméne azért Jézus töviskoronát és a bibor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Imhol az ember! ” (János 19:5)
Az evangélisták Jézus életét belehelyezik a történelmi keretbe. Lukács evangélista Augusztus császár idejére teszi Jézus születését, a többi evangélium Jézus halálát Ponczius Pilátus helytartóságával hozza összefüggésbe, elmenvén egészen odáig, hogy a nagy döntést a főpapok reá bízzák.
Pilátus személyesen hallgatja meg Jézust, nem akar felelőtlenül dönteni, közben a főpapok véleményére is figyel Ez az igeszakasz, az 1-16 versek arról tanuskodik, hogy Pilátus bizonytalan a Jézus személyiségét illetően, többször meghallgatja mindkét felet, végül “nékik adta őt, hogy megfeszíttessék” ( 16. vers) Jóban akar lenni továbbra is a zsidókkal, nekik kedvez, annak ellenére, hogy Jézus megmondja neki is, hogy a hatalmát egy felsőbb hatalmasságtól kapta.
Milyen lelkiismerettel állna Pilátus húsvét után a feltámadott előtt, ha Jézus hívatná magához? Feltételezésem szerint mentegetné magát, mert neki is tetszeni akarna, vagy elkerülné a vele való találkozást, pedig Jézus ahogy a tagadó Péternek sem rója fel bűnül a tagadást, bizonyára így imádkozna érte is: Uram, bocsásd meg néki, mert nem tudta, mit cselekszik!.
De Pilátus továbbra is megmaradt pogánynak, annak ellenére, hogy neve bekerült a Credoba.
Emberek szövetkeztek ellened,
kellett szenvedned testedben
lelkedben
engedelmességben
kereszten
ez az Ember.
Ámen.
Fodor Lajos