„Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.”
(Mt 28,6)
Napjainkban sokan hallunk a változás lehetőségéről. Amikor a világ legnagyobb csodája bekövetkezett, a közvetlen szemtanúk a katonák voltak, akik félholtan a városba siettek és a főpapoknak jelentették, hogy mi történt. Döbbenetes, hogy a feltámadás cáfolhatatlan bizonyítékának szemtanúi a pénz hatására megváltoztatják vallomásukat. A húsvéti csoda sokakat megváltoztat. Füst Milán szerint a „sok nehéz dolog közül a világon – ha nem is lehetetlen – mégiscsak megváltozni a legnehezebb”. A húsvéti történés a változásokról szól: a halottból élő, a hitetlenekből hívők, a félelmet fölváltja az öröm, a gyászos ballagásból örömteli futás lesz, a Jézus testét befogadó sír pedig üressé. Húsvét a nincs és a van változásának és ellenpontjainak összességét sorakoztatja tehát fel.
- A félelemből az örömbe. A katonák után Jézus tanítványi köréből néhány asszony szerez tudomást a csodáról, a változásról. Máté azt írja, hogy „félelemmel és nagy örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt, és futottak, hogy megvigyék a hírt” a többi tanítványoknak (8. v.). Változás következik be az ő életükben is, amely az üres sír látványának és az angyali szónak köszönhető. A gyermekek életében az első konkrét félelmek a negyedik – hatodik hónapban jelennek meg, és elsősorban a szokatlantól félnek: ha cumisüveg helyett tekergő játékkígyót vagy egy még addig nem látott eszközt nyújtunk át nekik, valószínűleg megijednek. Mindez a szokatlantól való félelem következménye. Az asszonyok igen szokatlan élethelyzettel találkoznak, amikor az üres sírt, az angyalok jelenését látják, és hallják a szót: „nincs itt”. Félelmük azonban lassan-lassan örömre fordul. A húsvét üzenete az örvendezésre hívás: Jézus győzedelmeskedett a halál felett.
- A felejtés helyett emlékezés. A sírhoz érő asszonyokat emlékeztetik az angyalok Jézus szavaira: ő már korábban is beszélt arról, hogy fel fog támadni. Jeruzsálembe vonulásakor is a templom lerombolásáról, és harmadnapi felépítéséről szólt. Nem emlékeztek, elfelejtettétek? A szorongó és félelemmel teli emberre nem csak az jellemző, hogy képtelen mozdulatait kellőképpen kontrolálni, de az is, hogy elfelejt bizonyos dolgokat. A vizsgák előtti izgalomkor érezhetjük, hogy elfelejtjük a tananyagot, mintha „tudattalanná” válnánk. Sokak szerint a világot azért jó rettegésben és félelemben tartani az állandó negatív információk közlésével, hogy az embert gátolja az emlékezésben, képtelen legyen alkotni és ésszerűen gondolkodni. Jézus elmondja tanítványainak, hogy mennybemenetele után elküldi Szentlelkét, aki többek között „eszükbe juttatja” mindazt, amire őket tanította (János 14,26). Krisztus változtatni akar azáltal is, hogy szüntelenül emlékeztet bennünket szavaira. A keresztyén ember életében fokozódnak a gondok, ha elfelejti mindazt, ami érte történt, ha kihullanak életéből Isten szavai és tanácsai. Húsvét tehát az emlékeztetés ünnepe is: a rohanó világban Isten emlékeztet bennünket Krisztusban adott szeretetére, a sírt és elmúlást látó embereket emlékezteti az örökkévalóságra, arra, hogy Isten nem a bánatra, hanem az örvendezésre teremtett minket.
- A nagypénteki élethelyzetből a feltámadás örömébe. Ady Endre a Debreceni Hírlapban (1899) írta, hogy “Nagypéntek után Húsvét jön”. Itt elsősorban nem kronológiai történésre gondolt, hanem a lelkigondozói dimenzióra, arra, hogy a szenvedés és próbák után az öröm érkezik. Mi is elmondhatjuk az angyali üzenetet másoknak: aki feltámadt, változást hozhat a te életedben. Nem az a feladatunk, hogy hitet adjunk, hanem, hogy megmutassuk és bemutassuk a feltámadott Krisztust saját életünkben, elmondjuk azt, hogy a nagypénteki élethelyzetekből van út és lehetőség a húsvéti örömbe menni.
Húsvét tehát a változások ünnepe: (1) a félelemből az örömbe, (2) a felejtésből az emlékezésbe, (3) a nagypénteki élethelyzetekből a feltámadás örömének ünnepébe. Erre tanít Krisztus, és azt kéri, hogy erre oktassuk mi is mindazokat, akiket reánk bízott. Áldott, békés és boldog húsvéti ünnepeket kívánok önnek és szeretteinek. Békesség Istentől!