Velünk az Isten – 2018. szeptember 25.

“Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr szerez villámlást, ő ad záporesőt és mezei növényt mindenkinek. Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak, és üres álmokat mondanak, és hiábavalósággal vigasztalnak. Ezért szélednek el, mint a juhnyáj, és nyomorognak, mert nincs pásztoruk.” (Zakariás 10,1-2)

Az idei nyár második fele különösen meleg és esőmentes időszak volt. Az emberekkel való beszélgetések alkalmával sokan panaszkodtak a szinte alig elviselhetetlen melegre és csapadékhiányra. „Tiszteletes úr, tessék imádkozni!” – mondták sokan.

Miért kell aszályos vagy száraz időben buzgóbban imádkozni? Miért csak a lelkésznek? Másnak nem szabad? Hiszen Isten ad mindent, ő nagyon jól tudja, hogy mire van szükségünk, ismeri életünket és mindent a javunkra akar fordítani egyformán. Az igazi gond azonban ott kezdődik, amikor az ember nem kér, vagy éppen ha kér, akkor könyörgése nem Istenhez szól. Mai igénk határozottan arra figyelmeztet bennünket, hogy mindent Istentől kell kérnünk és neki kell hálát adnunk. Izráel életében a házibálványok Zakariás korában jelen voltak. A jósok szemfényvesztése mindig vonzó volt a hiszékeny ember előtt, pedig az Isten népének tudnia kell manapság is, hogy mindenféle mágia ráolvasás, varázsceremónia üres semmiség. Az esőt is attól kell kérni, akinek a hatalmában vannak a felhők, a zivatarok. Ezt felejtették el annyiszor Izráelben, amikor a pogány kánaániaknak elhitték, hogy az ő istenségük adja az esőt. Nekünk úgy kell élnünk, és azt kell tudnunk, hogy életünkben mindent Tőle kapunk.

Ma is kezét nyújtja, elfogadjuk, amit Ő kínál? Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Vélemény, hozzászólás?