“De aki mindv gig llhatatos marad, az idvez l” (M t 24: 13).
A templomban val tan t s ut n, a Mester tan tv nyaival kivonul az Isten h z b l. A tan tv nyokat a templom nagys ga s sz ps ge ragadja meg. Mintha csak egy m eml ket szeml ln nek, amely a maga p t szeti st lus val gy ny rk dtet.
Isten hajl ka nemcsak bels j ben szent, megszentelt minden egyes k ve, amelyet a Mindenhat ir nti tiszteletb l helyeztek el az p letben, s t n szentnek nevezn m azt a templomkertet is, amely az p letet k r lveszi. “Szent ez a hely, szent itt minden, szentelj meg Asr Isten”. Ez rt egyetlen templomot s a k rnyezet t sem lehet k z ns ges, mindennapi p letnek vagy ter letnek nevezni. Nem v letlen, hogy Isten hajl ka mindig mened k is volt, a hozz tartoz ter let pedig annyira szent, hogy seink ide temetkeztek.
A tan tv nyok csak gy ny rk dnek a m land p leten, de J zus megragadva az alkalmat, arra h vja fel a figyelmet, hogy elk vetkezik az az id , amikor jb l lerombolj k ezt a sz p hajl kot. Isten hajl ka az emberi brutalit s ldozata lesz ism t. Az emberi term szetb l k vetkezik, hogy a tan tv nyokkal egy tt r k rdezz nk: Mikor k vetkezik ez be? s J zus el kezd tan tani egy olyan v szes id szakr l, amely tele lesz t veszm kkel, f lrevezet sekkel, hazugs gokkal, m t sokkal. Az emberis g csak kapkodja majd a fej t a sok “tan t st” hallva, nem tudja minek s kiknek higgyen.
Csak egy ments g marad sz modra: a megismert igazs gban llhatatosan kitartani s megmaradni J zus mellett.
nnepre k sz lve ne csak annyit l ssunk: sz pek a h mes toj sok, j z a h sv ti sonka (f leg torm val), az l vagy a csoki-nyulacska is kedves, a locsol k lnivizek j illatot rasztanak…,
h sv t szent nnep n keljen benn nk jra a felt mad sba vetett hit, bredjen a rem nys g, mert az Elj vend legy zte a hal lt.
Mester nk, ne engedj,
az igazs g mell l elt ntorodjunk,
egyel re
a felt mad s t nyk nt
vezessen az r k letre,
majd az Elj vend vel is
tal lkozzunk.l
men.
Fodor Lajos